15. fejezet - Hogyan tovább?

Sziasztok babák!

Ahogy tegnap megígértem, íme az új rész :) Sajnálom, hogy ennyit kellett rá várnotok. De itt van, megszületett és remélem olvassátok még. A kövivel nem várok egy évet, ígérem ;)

pusszancs, Nic

Rob

Mikor Alexa letámadott nem hittem el, hogy ez velem történik. Egy igazi vadmacska! Úgy látszik csak alkohol kellett hozzá, hogy kihozza ezt belőle. Olyan csábítóan tekergette a csípőjét, és az a tánc… Istenem még sose láttam senkit ennyire profikat megszégyenítően mozogni. Tudtam, hogy nem lenne szabad engednem a csábításának, de mit tehettem volna? Én is csak egy férfi vagyok és elég nehéz ellenállni, ha egy ilyen nő ül az öledben szinte meztelenül. És ez a gyönyörű nő most itt alszik mellettem, békésen akár egy angyal. Igen, Ő egy angyalbőrbe bújt vadmacska. Néha olyan mint egy ártatlan kislány, máskor meg egy igazi magabiztos, tüzes nő. Azt hiszem egy élet is kevés lenne, hogy megfejtsem. Még elnéztem volna gyönyörű arcát akár egész éjszaka, de túlságosan fáradt voltam és elnyomott az álom.

Alexa

Másnap arra ébredtem, hogy a Nap sugarai kíméletlenül betörtek az ablakon át és még a lehunyt szemhéjamon keresztül is zavart a fény. Az Isten szerelmére tél van! Miért tűz így Nap?? És amikor leesett, hogy Los Angelesben vagyok, széles mosolyra húztam a számat. Fantasztikus volt az este, a srácok mind őrültek! A hangulat pazar volt, csupa bulizó fiatal… valahogy nem így képzeltem el az estét. Huhh az a rengeteg alkohol… Nem is akarok rá gondolni, szétrobban a fejem. Kéne egy aspirin, vagy bármi, ami enyhíti ezt a lüktető érzést. Ki akartam nyújtóztatni a testem, de éreztem egy kart a derekamra fonódni, ami határozottan nem az enyém volt. Hirtelen kinyitottam a szememet és valahogy az az érzésem támadt, hogy nekem nem ebben a szobában kéne lennem. Lassan megfordultam, hogy lássam ki a kar tulajdonosa.
-         Úristen – ültem fel hirtelen és tudatosult bennem, hogy meztelen vagyok. Még a bugyim sincs rajtam!Nyakig húztam a takarót és a mellettem lévő férfire bámultam – Rob?
-         Igen, azt hiszem ez a nevem és a fejem eléggé fáj, szóval kicsit halkabb is lehetnél. – motyogta álmosan. Jesszus úristen! Rob fekszik mellettem és nincs rajta semmi! Legalább is a felső testén, remélem alul legalább egy alsó nadrágot visel. Ahogy kezdtem magamhoz térni beugrott egy-két részlet az éjszakáról. Az még meg van, hogy átmentünk egy lazább helyre a srácokkal, táncoltunk, csókolóztunk, visszajöttünk a szállodába, a pezsgő és… Nem, az kizárt!

-         Rob mi ugye, nem…? – félve tettem fel a kérdést
-         „Tonight I'mma let you be the captain” - kezdett el énekelni, miközben pajkos mosolyra húzta a száját. Csak egyetlen szó visszhangzott a fejemben: NE!!!!!!! Nem hiszem el, hogy tényleg megtettem én, Bíbor Alexandra a folyton gátlásos csaj, aki még a suliban sem volt hajlandó kiállni a tömeg elé verset mondani. És ez most határozottan több volt egy szimpla versmondásnál.A paradicsom elbújhatna mögöttem jelen pillanatban.
-         Azt hiszem, most elsüllyedek a föld alá és soha többé nem jövök elő – bújtam el a takaróm alatt.
-         Lexi ne hülyéskedj már – kacagott - gyere ki onnan, még a végén megfulladsz nekem.
-         Nincs az az Isten, hogy én bármikor is előbújjak!
-         Jól van, akkor kénytelen leszek én bemászni a takaród alá – és már próbálta is a kezemből kifeszegetni az ágyneműt
-         Ne! Rob az Istenért meztelen vagyok! – az kéne még, hogy pucéran lásson
-         Azt hiszem ezen a részen már túl vagyunk – nevetett megint. Basszus igaza van, már mindent látott. A francba! Oké végül is egyszer újra a szemébe kell néznem. Lassan előbújtam a rejtekemből és újból felültem – természetesen a takarómat nyakig magamon tartottam. – Jó reggelt – mosolygott rám, azzal szívdöglesztő mosolyával.
-         Nézd, ami tegnap történt… én kicsit berúgtam azt hiszem és
-         Kicsit? – húzta fel a szemöldökét.
-         Jól van, nagyon berúgtam és amit tettem… én soha… én nem szoktam… - habogtam össze vissza, iszonyatosan zavarban voltam. Még soha életemben nem kerültem ilyen szituációba. Jesszus!
-         Hé nem kell magyarázkodnod. Felnőtt emberek vagyunk, te is akartad és én is. Mellesleg életem legjobb éjszakája volt – legjobb éjszakája? Ez most komoly? Ja igen, hiszen részeg volt, lehet nem is emlékszik, hogy milyen volt – Még soha nem adtak elő nekem sztriptízt – vigyorgott
-         Ne is emlékeztess rá kérlek, így is eléggé zavarban vagyok – takartam el az arcom a kezemmel.
-         Ne legyél – vette el a kezem az arcom elől és csak nézett azokkal a szemekkel, amik csak neki vannak az egész világon – gyönyörű vagy – tette tenyerét az arcomra én pedig lehunytam a szemem és készségesen belesimultam.

A következő pillanatban megéreztem puha ajkát az enyémen. Olyan finoman érintett meg, mintha csak egy tollpihével cirógatnák az ajkaimat. A szívem őrült vágtába kezdett, mindenem bizsergett egyetlen csókjától. Átkarolt és magához húzott, félig a mellkasán feküdtem, közben egy percre sem szakítottuk meg a csókunkat. A kezei vándorútra indultak, míg bal keze a derekamat cirógatta, addig jobb keze a hajamban pihent. Semmi vadság nem volt a csókban, semmi szenvedély, most úgy éreztem, hogy ez valami másról szól. Talán szerelmes csók volt? Részemről egész biztosan. Úgy éreztem magam, hogy a föld felett járok, valahol teljesen máshol. A szívemet milliónyi érzés töltötte be, még soha nem éreztem ilyet ezelőtt. Nem, még Vele sem, pedig azt hittem, hogy Ő a másik felem, de tévedtem. Jelen pillanatban Rob az, aki magába bolondított, aki hihetetlen érzéseket vált ki belőlem, pedig alig ismerem még. Amikor megszakította csókunkat, és az arcomat kezdte simogatni egyetlen szó szakadt ki belőlem:
-         Szeretlek – leheltem és kinyitottam a szemem. Egy döbbent arcú férfivel találtam szembe magam. Amint megláttam az arckifejezését, egyből meg is bántam, amit mondtam. – Én… sajnálom. Azt hiszem jobb, ha most megyek – másztam ki ölelő karjai közül és már szálltam volna ki az ágyból, amikor megállított.
-         Várj! Nem kell elmenned – fogta meg a csuklóm. Istenem miért kell kínossá tennie még jobban. Így is eléggé hülyének érzem magam.
-         Nézd az lesz a legjobb, ha most elmegyek. Nem kellett volna ezt mondanom, csak úgy kicsúszott… én
-        Cssss, gyere ide – húzott maga felé. Mennem kellett volna, de a gondolat, hogy újra közel lehetek hozzá, maradásra bírt. Amint átkarolt, megszállt a nyugalom, a fejem pont a szíve felett nyugodott. A legszebb dallam volt, mit valaha is hallottam. A karomat simogatta, miközben beszélni kezdett.
-        Nem kell bocsánatot kérned az érzéseid miatt. Főleg, hogy nem tudod befolyásolni őket. De azt meg kell értened, hogy én...én nem tudom ezt kimondani neked – erre a mondatára felkaptam a fejem és a szemébe néztem. Most komolyan azt gondolja, hogy én...
-        Én nem is azért mondtam! Nem várom el, hogy te is így érezz irántam és...
-        Tudom – tette a mutató ujját a számra, ezzel belém fojtva a szót – csak szerettem volna, ha tudod, hogy nekem ez nem fog menni. Nem akarlak becsapni és hiú ábrándokba kergetni – próbáltam feldolgozni az információkat. Végül is tudtam, hogy ez lesz, hogy ennek nincs folytatása, de mégis belül fájt a tudat, hogy ennyi volt. Egyetlen éjszaka.
-        Értem – próbáltam elővenni a legközömbösebb arcomat.
-        Sajnálom, nem akartalak megbántani – simította tenyerét az arcomra. Egy pillanatra lehunytam a szemem és élveztem az érintését. Egy biztos, pocsék színésznő lennék...
-        Nem bántottál meg – mosolyogtam rá – és díjazom az őszinteségedet – tudom, hogy abban a pillanatban kellett volna kiszállnom az ágyból és örökre búcsút intenem. Hát igen, kellett volna... ehelyett visszabújtam hozzá. Még érezni akartam a közelségét, hallani a szíve dobbanásait, a bőrömön érezni a lágy cirógatását. Tudtam, hogy valószínűleg ez lesz az utolsó alkalom, hogy a karjaiban feküdhetek, ezért amennyire csak tudtam szorosan hozzá préseltem magam, mire felkuncogott.
-        Még a végén megfojtasz! Nem megyek sehova nyugi – a karjaival még közelebb szorított magához és bele csókolt a hajamba. Megszállt a földön túli nyugalom, úgy éreztem örökre így tudnék maradni. Kettesben, egy külvilágtól elzárt helyen, ahol nem kellene foglalkoznunk senkivel és semmivel. Csak egymással. Gondolatban már egy távoli helyen jártam, de hamar visszacsöppentem a valóságba, mert Rob beszélni kezdett.
-        Tudod én elég nehezen nyílok meg mások előtt – ismerős érzés – és már elég régen nem szerettem senkit, nem engedtem közel magamhoz egyetlen lányt sem. Volt egy lány az életemben, aki nagyon  megbántott és akkor megfogadtam magamnak, hogy soha többé nem csinálom ezt, nem szolgáltatom ki magam senkinek – kis szünetet tartott majd folytatta – aztán befutott az Alkonyat és még inkább elnyomtam az érzéseimet. Sose tudhatom, hogy mi vonzza a lányokat. A pénz? A hírnév? Vagy én. A legtöbben nem engem látnak, az egyszerű londoni srácot, aki néha lejárt zenélgetni a haverokkal egy bárba, hanem a vámpír fiút, aki folyton a média középpontjában áll. És ez az, ami vonzza őket általában, nem én. - rossz volt ezt hallani, nem lehet könnyű neki.

Mégis az, hogy ezt elmondta nekem, hogy így megnyílt előttem melegséggel öntötte el a szívemet. Ezek szerint engem nem tart egy törtető csajnak és megbízik bennem. Több se kellett nekem, felemeltem a fejem és megcsókoltam. Finoman kezdtem csókolni, gyengéden, ami pár pillanattal később már tele volt szenvedéllyel. A forró csók csatánknak a korgó gyomrom vetett véget, legnagyobb sajnálatomra.
-        Úgy hallom valaki éhes – mosolygott rám, mire elpirultam – velem reggelizel? - na ez nagyon jó kérdés.
      Nem lenne túl helyénvaló, de kit érdekel.
-        Persze – bólintottam rá, mire kaptam tőle egy puha csókot, majd hívta a recepciót. Addig kibújtam mellőle, magam köré csavartam a takarót és a fürdő felé vettem az irányt. Beálltam a zuhany alá és folyattam magamra a forró vizet, miközben szépen sorban felrémlettek előttem az éjszaka emlékei. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy megtettem. Lefeküdtem vele, pedig tudtam, hogy ez nem jó ötlet. Nagyon nem. Főleg úgy, hogy beleszerettem. Megkímélhettem volna magam egy újabb csalódástól, de én már csak ilyen mazochista vagyok...

Miután végeztem a zuhannyal rájöttem, hogy a ruháim az én szobámban vannak. Így törölközőbe csavarva léptem ki a hálószobába. Rob már nem volt sehol, az ajtó becsukva. Nos mivel mégsem mehettem ki egy szál törölközőbe, ezért kivettem egy inget a szekrényéből. Szerencsére elég nagy volt rám, így nem lógott ki belőle a fenekem. Útra keltem, hogy megkeressem Robot, de amikor kinyitottam a hálószoba ajtót egy ismerőssel találtam szemben magam.

Rob

Fogalmam sincs mi vitt rá arra, hogy meséljek neki arról, hogy mi zajlik le bennem. De úgy éreztem tudnia kell, hogy az irántam táplált érzéseit nem leszek képes viszonozni. Többé már nem. Talán ha hamarabb találkozok vele, akkor máshogy alakulnának a dolgok, de így csak egy szép emlék marad. Felhívtam a recepciót, amíg ő elment zuhanyozni. Nem tudtam, hogy mit szeretne, mert én marha nem kérdeztem meg, így mindenből kértem egy keveset. Hallottam, ahogy csobog a víz a másik szobában és az agyam máris elém vetítette, ahogy Alexa testén végiggördülnek a vízcseppek, bejárva minden egyes porcikáját. Nem sok hiányzott, hogy utána menjek, de az ajtón valaki kopogott, így felkaptam egy alsónadrágot és kimentem ajtót nyitni. Először azt hittem, hogy a reggelit hozták fel ilyen gyorsan, de aztán legnagyobb döbbenetemre egy nem várt személy állt előttem.
-        Boldog új évet Rob – ölelgetett meg
-        Neked is Steph – tessékeltem beljebb – Hogy kerülsz ide? Azt hittem a családoddal leszel.
-        Így is volt, de tudod, hogy a munka sosem áll le. - húzta el a száját.
-        Csak azt ne mondd, hogy mára is be vagyok osztva – huppantam le a kanapéra.
-        Nem, még pár napig semmi dolgod sincs, pihenhetsz. Viszont hoztam neked egy forgatókönyvet és szeretném ha megnéznéd. Művészfilm lesz, gondoltam tetszene neked.
-        Köszi, majd elolvasom – ásítottam egyet.
-        Látom még fáradt vagy. Ne haragudj, hogy ilyenkor zavarlak, de azt hittem, hogy... Mi ez a zaj?
-        Milyen zaj? - adtam az ártatlant. Ha rájön, hogy Alexa van itt, megint ki fog akadni.
-        A vízcsobogás. Van nálad valaki? - vigyorgott rám.
-        Ami azt illeti, van – szántottam végig a kócos hajamon
-        És ki az? Ismerem? Remélem nem valami lotyót hoztál ide, aki majd fut az újságokhoz kiteregetni a szennyest – nézett rám gyanakvóan.
-        Igen, ismered – vallottam be neki. Közben csend lett odabent, gondolom Alexa végzett a zuhannyal.
-        És ki az? Kristen? - cinkosan rám nézett. Mi? Honnan a fenéből szed ekkora hülyeséget? Ám mielőtt válaszolhattam volna, kinyílt a hálószoba ajtaja. Tudtam, hogy robbanni fog Steph. - Alexa?? - nézett rám döbbenten.
-        Jó napot Stephanie – szólalt meg félszegen Lexi.
-        Rob most ezt nem mondod komolyan? Azt hiszem, ezt már tisztáztuk a múltkor. - ripakodott rám. - Nem cibálhatsz fel magadhoz holmi nőcskéket csak úgy. Holnap azzal lesz tele a sajtó, hogy Robert Pattinson milyen az ágyban.
-        Már elnézést, de én is itt vagyok – szólalt meg keményen Lexi. - És nem vagyok holmi nőcske. Minek néz engem? Egy pénzéhes ribancnak?
-        Ha már itt tartunk igen, pontosan annak. Az ilyen lányok, mint te csak a pénzre hajtanak, és arra teszik fel az életüket, hogy mások karrierjét szétcibálva jussanak előrébb! De én ezt nem fogom hagyni aranyom.  Mondd meg, hogy mennyit kérsz azért, hogy békén hagyd Robertet?
-        Hogy mondta? - szaladt fel egy oktávnyit a szépségnek a hangja. Nem csodálom én is csak néztem Stephre, ezt mégis hogy gondolta?!
-        Pontosan úgy, ahogy hangzott. Szóval? 5000 $ elég lesz? Tudod mit? Adok neked 10000$-árt ha most rögtön összeszeded a cuccodat és elmész innen.

Nem hittem a fülemnek. Most tényleg le akarja fizetni Lexit?? Nem tudom mi baja van vele, de nem engedhetem, hogy így megalázza.
-        Steph mi ütött beléd? Ezt te se gondolhatod komolyan.
-        De Robert, teljesen komolyan gondolom. Ezzel megelőzhetünk egy sor problémát.
-        Ne fáradjon, mert ma úgy is visszarepülök Magyarországra. A pénzét pedig tartsa meg. - fordult vissza a hálóba Alexa, így ketten maradtunk az ügynökömmel.
-        Stephanie neked elment az eszed. Mégis, hogy mondhattál ilyeneket? Alexa egy tisztességes lány és soha nem menne a médiához.
-        Látom teljesen elvette az eszedet – csóválta meg a fejét – Attól mert jó volt vele az éjszakád, még ugyanolyan mint a többi. Gondolom leitatott és rád mászott, ahogy szokták.
-        Nem, ebben nincs igazad. Én ugyanúgy akartam, mint ő – rivalltam rá – de nem is értem minek magyarázkodom neked. Ez az én életem és azt csinálom, amihez kedvem van.
-        Nincs igazad Rob! Mert ha zűrbe keveredsz nekem kell kihúznom onnan! Szóval igenis van beleszólásom a dolgaidba. Te is tudod, hogy úgy szeretlek mintha a fiam lennél – simította a kezét a karomra – pontosan ezért kell, hogy megvédjelek.
-        Mégis mitől? Nem egy sorozatgyilkossal töltöttem az éjszakát, hanem egy aranyos, normális lánnyal. Lehet, hogy neked más elképzeléseid vannak róla, de én töltöttem vele sok időt és nem te. Szóval azt hiszem, kicsit jobban ismerem nálad. - lehet, hogy nem kellett volna ilyen hangnemmel beszélnem vele, de nem tudtam lehiggadni. Megértem, hogy óvni akar még a széltől is, de már felnőtt vagyok az istenért. Hagy döntsem már el, hogy mivel cseszem el az életemet.
-        Látom most úgy se tudlak meggyőzni – sóhajtott – inkább elmegyek, de légy szíves gondold meg, hogy mit teszel, jó? - ölelt meg – ha bármi van hívj.
-        Rendben. Szia Steph – csuktam be mögötte az ajtót, majd Lexihez indultam a hálóba.

Alexa

Mégis mit képzel magáról ez a nő?! Minek néz engem? Jó tudom, hogy minek, hiszen kifejtette. Egy hárpia! Nem tudom, hogy Rob, hogy képes elviselni. Nem is ismer, de már elítél. Ezt úgy utálom. Legszívesebben behúztam volna annak a nőnek! - fortyogtam magamban, miközben fel-alá járkáltam a hálóban. Csak azért nem mentem még el, mert nem akartam egy szál semmiben a hotel folyosóján flangálni. A mobilom vajon hol lehet? Körülnéztem a szobában, de nem láttam sehol. Nagyszerű kint van a nappaliban! Most nem megyek ki, mert akkor tuti elvesztem a fejem. Szerencsémre pár perc múlva Rob lépett be a szobába.
-        Ne haragudj Steph miatt. Nem tudom mi ütött belé. Küldetésének érzi, hogy megóvjon engem – mosolygott rám, de ezzel most nem ér el nálam semmit.
-        Mégis, hogy képzelhet ilyeneket rólam? Nem tűröm el, hogy mások sértegessenek! - keltem ki magamból.
-        Sajnálom, tényleg nem tudom, mi baja lehet veled. Bár az igazat meg vallva nem csodálom, hogy kételkedik. Elég rég van a szakmájában és találkozott már egy s mással.
-        Az lehet, de én akkor sem vagyok egy „pénzéhes ribanc”! Nem tudom, hogy jön ahhoz, hogy így sértegessen. Lehet, hogy a szakmájában nagy ásznak számít, de ez engem pont hidegen hagy és... - már nem tudtam befejezni a mondandómat, mert Rob fogta magát és elhallgattatott egy csókkal. Próbáltam ellenállni, de nem hagyta, a kezei bilincsként tartották az arcomat. Végül feladtam a küzdelmet és csak élveztem, ahogy a nyelve körbejárja az enyémet. Pár pillanattal később zihálva váltunk el egymástól.

Felnéztem rá és a ragyogó szürkés szemeivel találtam szembe magam. Észre se vettem, hogy a kezem a nyaka köré fonódott idő közben, az övé pedig a derekamon pihent. De nem, most nem lehetek gyenge.
-        Ezt ne csináld többet – bontakoztam ki a karjai közül
-        Micsodát? - kérdezte, mintha nem tudná mire is céloztam.
-        Tudod te nagyon jól. Nem támadhatsz le csak így...
-        De elértem a célomat vagy sem?
-        El, de tisztességtelen eszközzel! Hol ebben a kihívás? - csaptam a mellkasára és kibontakoztam az öleléséből. - Nem láttad a mobilomat? - kiáltottam vissza már a nappaliból
-        Gondolom a táskádban van, a táskád pedig a fotelben megtalálod – jött utánam.
-        Köszönöm – motyogtam, de nem igazán figyeltem rá, mert a telefonomon várt egy pár üzenet és nem fogadott hívásból is akadt egy pár.

Válaszoltam mindenre és még Lorit is felhívtam. Természetesen be kellett számolnom neki mindenről, ami a bulin történt. Ki volt ott, kivel beszélgettem, kiket ismertem meg, milyenek a srácok, mi történt az éjjel velem és Robbal… Hát igen ennél a résznél kicsit megakadtam. Elmondjam vagy ne mondjam neki, de nem hagyott választási lehetőséget, túl jól ismer, tudta, hogy valamit rejtegetek. Így nem volt más választásom elmeséltem neki mindent. Igen mindent, mégis csak a legjobb barátnőm. Kivel kéne ezeket megbeszélnem, ha nem vele?-        Sztriptíz? – nevetett a vonal túloldalán – tuti nem vettél be semmi drogot az éjjel?
-        Tudom, számomra is hihetetlen. Nem tudom mi vitt rá erre… - ráztam a fejem.
-        És akkor most együtt vagytok vagy mi? – hallottam a lelkesedést a hangjában. Együtt lennénk?
-        Nem hiszem, nem tudom. Ez… túl bonyolult.
-        Mi ezen a bonyolult? Tetszel neki, neked is ő, akkor meg mi a probléma? Fiatalok vagytok élvezzétek az életet! És nem utolsó sorban egymást.
-        Lori! – szóltam rá. Az én szexéhes barátnőm, de imádom.
-        Szóval?
-        Szóval azt mondtam neki, hogy szeretem – beharaptam az alsó ajkam, mint aki rosszban sántikált
-        ÚRISTEN!! – visított, így kénytelen voltam eltartani a telefont a fülemtől. Le kéne erről szoknia.
-        Lori ezt még Rob is meghallotta. Halkabban légyszi, szétrobban a fejem.
-        Bocsi. És ő erre mit mondott? – a lelkesedése az egekben volt.
-        Hát igazából azt mondta, hogy ezt ő nem tudja viszonozni – vált a hangom szomorkássá. Nem tagadom, hogy nem estek rosszul a szavai.
-        Istenem tipikus pasi…De azért jól vagy?
-        Persze, semmi baj- próbáltam összeszedni magam
-        Szóval csalódtál, megint… Jajj szivem te mindig a legjobb pasikat fogod ki. Ha most ott lennék tuti beülnék egy kocsmába és az összes hülye lúzerrel meghívatnánk magunkat egy italra. Mint régen, emlékszel?
-        Naná – mosolyogtam, ahogy megelevenedett előttem az emlék – szegény pasik, szerintem mindegyik meg volt róla győződve, hogy majd az ágyunkba fekhetnek – nevettem.
-        És az arcuk, istenem milyen csalódottak voltak, mikor közöltük velük, hogy mi most lelépünk és igen együtt vagyunk, mert a pasik mind disznók és inkább egymás társaságát keressük – kacagott ő is. Lori és az őrültségei, mindig kitalál valamit. – tudod mit? Ha hazajöttél, meglátogatunk egy pár új helyet. Tényleg mikor jössz vissza? – mikor is? Gőzöm nem volt. A reggeli veszekedés után úgy volt, hogy még ma visszarepülök és a jegyem is mára szólt azt hiszem.
-        Azt hiszem még ma.
-        Csak hiszed? Felőlem maradhatsz, csak kérlek ne nagyon vesd bele magad érzelmileg a dolgokba és vigyázz a szépfiúval – már késő…
-        Jól van, majd hívlak, hogy mikor érkezem. Vigyázz magadra banya!
-        Én mindig vigyázok. Puszi – és meg is bontotta a vonalat. Vigyorogva bámultam a kijelzőt. Annyira bolond tud lenni és annyira hiányzik már. Mikor megfordultam Rob vigyorgott rám.
-        Mi az? – mosolyogtam én is
-        A barátnőddel beszéltél ugye? – bólintottam – sejtettem. Mikor ő szóba kerül mindig olyan vidám vagy.
-        Hát Lori a legjobb orvosság mindenre. Egy igazi energiabomba.
-        Gyere, ülj le. Mindjárt itt a reggeli – invitált az asztalhoz Rob. Pár perc múlva a szobaszerviz megérkezett és szó szerint betolták a lakomát.
-        Azt hiszem ez egy kicsit sok lesz. Ennyire azért nem vagyok éhes.
-        Nem igazán tudtam, hogy mit szeretnél, úgyhogy mindenből rendeltem – vonta meg a vállát.

A reggelit csendben fogyasztottuk el. Néha egymásra pillantottunk és csak néztük egymást. Folyton elveszek azokban a szemekben, magukba szippantanak és fogva tartanak. Vajon mi járhat most a fejében? Kíváncsi vagyok, mit gondolhat rólam. Biztos egy cafkának tart, hiszen alig ismerjük egymást és máris az ágyban kötöttünk ki. Nem tehetek róla, iszonyatosan vonzódom hozzá és az éjszaka… fantasztikus volt.
-    Min gondolkodsz? – térített magamhoz a kérdés
-    Mi? Ja semmin, nem érdekes – mosolyogtam
-    Nem jól hazudsz, tudsz róla? Elpirultál – a francba észrevette. Most mégis mit mondjak neki?
-   Csak az éjszakára gondoltam – vontam vállat. Ó anyám, nagyon zavarban vagyok. De ahogy látom ő is elmosolyodott.
-   Hát akkor nem csodálom, hogy elpirultál. Gyere ide – nyújtotta ki a kezét. És én tettem, amit mondott, fel álltam és oda sétáltam hozzá.

Legnagyobb meglepetésemre lerántott az ölébe. Az ing, ami rajtam volt felcsúszott a combomon és épp hogy takarta a fenekemet. Az arca olyan közel volt hozzám, hogy ha akarom simán megcsókolom. A karomat a nyaka köré fontam, míg az ő átkarolta a derekamat és a combomat cirógatta. A szívem újra rá kapcsolt, és a szikrák megint pattogtak közöttük. Vártam, hogy megcsókoljon, de helyette megszólalt.
- Lexi, itt maradnál velem még pár napig? – hát ez elég váratlanul ért és csak pislogtam rá. Menjek vagy maradjak? Melyik a helyes döntés? Hogyan tovább? Sajnos a választ egyetlen kérdésemre sem tudtam.

Friss

Sziasztok babák!

Jelentem még élek és nem tűntem. Vagyis jó eltűntem,de csak azért mert sok minden történt az életemben és az írás kicsit háttérbe szorult :$. Illetve még a számítógépem is ludas, mert egy párszor kilehelte a lelkét a szentem és mindig kezdhettem előlről az új részt, ami kicsit frusztrálló tud lenni. De nem is akarok magyarázkodni, a lényeg, hogy az új rész készül és a holnapi nap folyamán, vagy holnap után fel kerül az oldalra:) Remélem lesztek még, akik olvassátok. Nem egészen úgy sikerült, ahogy vártam volna magamtól, de most ennyi tellett tőlem. Sorry. Szóval, akkor holnap vagy holnapután fent lesz a rész.

pusszancs, Nic

Évforduló

Sziasztok babák!

Nem, még mindig nem részt hozok, csak szeretnék megemlékezni arról, hogy egy éve nyitottam meg ezt a blogot :) Már 40 olvasóval büszkélkedhetek :D Mikor elkezdtem ezt az egészet nem gondoltam volna, hogy ennyien kiváncsiak lesztek a sztorimra. Nagyon köszönöm minden egyes olvasómnak, hogy itt volt, van, és remélhetőleg még lesz is :) Imádlak titeket és Nagyon Boldog Karácsonyt Kívánok Nektek! <3

pusszancs, Nic

 

Díj

Sziasztok babák!

Az oldal újabb díjat kapott :) Íme:

A díj szabályai:

1. Tedd ki a képet a blogodra!

2. Köszön meg annak, akitől a díjat kaptad!

3. Írj le 6 dolgot magadról!

4. Küldd tovább 5 blog írónak! (a linket ne felejtsd el)

5. Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepi várja őket! ^^

1. Megvolt :)

2.  Köszönöm szépen Nikinek <3 itt megtaláljátok a blogját: http://complicatedlove-niki.blogspot.com

3. Ez a legnehezebb :D

     1. Imádom a lila színt :)

     2. Imádom Londont és szeretnék egyszer ott szilveszterezni

     3. Utálom a pókokat :S félek tőlük :D

     4. Folyton énekelek :) zene nélkül nem bírom sokáig :)

     5. Adele-t imádom <3 különleges hangja van

     6. és imádok olvasni :)

4. akiknek küldöm, bár már lehet, hogy megkapták:

Pixie - http://pixiesstories.blogspot.com/

Kim -  http://alarcmogottkimfanfiction.blogspot.com/

Betsy - http://csapokettobetsy.blogspot.com/ 
Kesha -  http://micsoda-szerelem.blogspot.com/
Gucci Girl - http://nemkellmas.blogspot.com

Még egyszer nagyon szépen köszönöm :)

pusszancs, Nic

14. fejezet - Félelem, érzelem, szenvedély

Sziasztok babák!

A következő fejezet elolvasása csak 18 éven felülieknek ajánlott!! Igen végre elérkeztünk ehhez a részhez is. Tudom már sokan vártátok :) Ez lett az eddigi leghosszabb fejezet (közel 15 oldal). Remélem ez kárpótol titeket a sok várakozásért. Eddig sosem kértem, de most kérlek titeket, hogy mondjatok véleményt, mert nagyon kiváncsi vagyok, hogy jól írtam-e meg a végét:) Nos nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást;)

pusszancs, Nic

 http://www.youtube.com/watch?v=WsdjLoQlqWc ez a zene kötelező! végülis ez ihletett meg:D ja és nem mellesleg feltűnik a fejiben is

http://www.youtube.com/watch?v=-J7J_IWUhls  ez is felhangzik az egyik fontos résznél;)

u.i.: nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki írt nekem egy pár sort. imádlak titeket <3

Alexa

Iszonyatosan megrémültem. Nagyon elszántnak tűnt és a szemeiben hatalmas gyűlölet tükröződött. Nem bírtam megmozdulni, egyszerűen lefagytam. Csak a kést néztem, ami alig egy méterre volt tőlem. Ashley szerencsére gyorsan kapcsolt és behúzott az egyik fülkébe, majd ránk zárta az ajtót. A lány elkezdte rángatni a kilincset és amikor rájött, hogy nem fog kinyílni az ajtó, még dühösebb lett.
- Nyisd ki ribanc! - dörömbölt. Nem értettem miért csinálja, miért ennyire dühös, hogy még gyilkolni is képes lenne.
- Miért akarsz megölni? - kérdeztem remegő hangon. Ash úgy nézett rám, mintha megőrültem volna.
- Mit művelsz? - súgta oda nekem.
- Csak érdekel miért akar holtan látni – súgtam vissza.
- De így sose fog elmenni – rivallt rám.
- Azért mert tönkre teszed Edward és Bella szerelmét. Nem hagyom, hogy közéjük állj! Ők összetartoznak, az ő szerelmük tiszta és őszinte. Egy ilyen picsa, mint te nem szakíthatja szét őket. - Edward és Bella? Ez a csaj tényleg zakkant. - Szóval vagy kijössz magadtól vagy bemegyek érted. - vágott rá az ajtóra, mire Ashley-vel összerezzentünk. - Nem hallod? Gyere már ki a kurva életbe! - ütött bele az ajtóba megint.
- Ha nem mész el, hívom a rendőrséget! - szólt közbe Ash. - Gondolom nem akarod életed hátra lévő részét a rács mögött tölteni.
- Már rég nem riaszt meg a börtön. És ha ez kell ahhoz, hogy holtan lássam azt a kurvát, akkor legyen. - a fenébe. Azt hittem, hogy ez a fenyegetőzés majd elriasztja. Mégis, hogy a francba mászkálhatnak ilyen emberek az utcán? Senki nem veszi észre a környezetében, hogy valami nincs rendben a fejében?
- Gondolj csak bele – folytatta Ash a próbálkozást – ott nincs tv, se internet. Semmi Edward és Bella. - most rajtam volt a sor, hogy hitetlenkedve nézzek Ashre. A következő másodpercek feszülten teltek, síri csend uralkodott az egész helységben. Aztán megszólalt a támadónk.
- Rendben, most elmegyek. De ne feledd te kis cafka. Egyszer eljövök érted és akkor nem lesz menekvés! - dühösen rácsapott még egyet az ajtóra, majd távozott.

Miután meghallottuk, hogy becsukódik a mosdó ajtaja, mindkettőnk száját hangos sóhaj hagyta el. A kezem a mellkasomra fektettem, a szívem őrült tempóban kalapált a tenyerem alatt.
- Jól vagy? - nem válaszoltam neki, csak bámultam magam elé – Hé! - fogta meg a vállam – Jól vagy? - mint, akit egy álomból ébresztettek fel, úgy éreztem magam. Ashley aggódó tekintettel várta a válaszomat.
- Jól azt hiszem – mosolyogtam rá, aztán elgondolkoztam – Vajon honnan tudott rólam? - motyogtam magam elé.
- Hát tele van az internet a magyarországi képeitekkel és a tegnapi reptéri érkezésed is ott van. - meglepődtem, bár nem tudom mit is vártam. - Huhh hát ez nem volt semmi. Ez a csaj dilis. - hüledezett.
- Tényleg? Miből jöttél rá? - próbáltam viccel elterelni a gondolataimat. Ash elővette a mobilját és tárcsázni kezdett. - Kit hívsz?
- Mégis mit gondolsz? A rendőrséget – a füléhez emelete a készüléket, miközben kisétált a fülkéből.
- Mi? Ashley ez szükségtelen.
- Már, hogy lenne az? Most támadtak meg minket! Szépen feljelentjük.
- Igen? És mégis mit mondunk? Hogy egy barna hajú, elmeháborodott lány ránk támadt? Gondolkozz egy kicsit! Hány barna hajú lány mászkál az utcán. Csak berángatnának minket, fel vennék a vallomásunkat és a fiók aljára süllyesztenék az aktát. Nem szeretnék bemenni a rendőrségre. Csak menjünk vissza a szállodába, jó? - néztem rá könyörgő szemekkel. Nem akartam felidézni, hogy mi történt, elég volt egyszer átélni.
- Rendben – sóhajtott – meggyőztél.

Az étteremből kilépve Ash leintett egy taxit és megkérte a sofőrt, hogy minél hamarabb vigyen minket a Four Season's-be. A szívem még mindig iszonyatos tempóban vert, a kezeim remegtek.
- Úristen ez a lány tényleg nem volt normális. Biztos, hogy jól vagy? - fogta meg a kezem
- Jól csak kicsit megijedtem.
- Gyere ide – ölelt meg – nem csodálom, hogy megijedtél. Nekem az egész életem lepergett a szemeim előtt. Kész téboly – engedett el – az ilyeneket be kéne záratni a pszichiátriára örökre és … - Ash csak mondta és mondta. Azt hiszem így adta ki magából a feszültséget. Nem igazán figyeltem a mondandójára. Azon a lányon gondolkodtam. Vajon mi vihette rá, hogy erre vetemedjen? Sejtem. A rajongása, vagy inkább megszállottsága Rob és Kristen iránt. Kezdem érteni, hogy Rob miért jár folyton testőrökkel. Bármikor előbukkanhat egy ilyen zakkant rajongó és akár meg is ölheti.
- Hahó Alexa – hadonászott az arcom előtt Ash – biztos minden rendben? Már háromszor szóltam, hogy megjöttünk.
- Oh... Csak elgondolkodtam – mosolyogtam rá. - De miért nem a mélygarázson keresztül megyünk? - kérdeztem értetlenkedve, ugyanis a szálloda bejáratánál állt meg a taxi.
- Lezárták. Valami csőtörés van vagy mi és úszik az egész. - remek. A szálloda előtt több tucat fotós és több száz rajongó várakozott. Eszembe jutottak a lány szavai „Eljövök érted”. Mi van ha ide jött és újra próbálkozik? Kezdtem pánikba esni. A pulzusom az eget verdeste, éreztem, ahogy a vér száguld az ereimben. - Mehetünk? - Ash zökkentett ki a gondolataimból. Gyerünk Alexa, menni fog. Túl kell esnem ezen. Nem lehet, hogy a félelem felül kerekedjen rajtam.
- Mehetünk – bólintottam, majd Ashley kipattant a kocsiból. Vettem egy mély levegőt és követtem.

Amint kitettem a lábam az autóból a vakuk folyamatosan villogtak, a kérdések megállíthatatlanul záporoztak felém. Semmit sem értettem belőle, mert egymást túlkiabálva próbáltak információhoz jutni. Ash ment előttem és a kezemet fogva húzott maga után. A tömeg gyűrűje egyre szűkebb lett, az emberek ide-oda lökdöstek. Minden egyes érintésnél halál félelmem volt. Láttam magam előtt a lány arcát, ahogy előrántja a kését, csendben leszúr és senki nem veszi észre. Rettegtem. Még sose éreztem ilyet ezelőtt. Az alig egy perces utat ötször annyi idő alatt tettük meg, vagy csak nekem tűnt egy örökkévalóságnak. Amint beértünk a biztonságot nyújtó előtérbe, hatalmas kő esett le a szívemről. Végre újra kaptam levegőt, de nem sokáig tartott ez az állapot. A könnyeim megállíthatatlanul megindultak.
- Hé nyugi. Nincs semmi baj. - jött oda hozzám újdonsült barátnőm és magához ölelt, én pedig még jobban zokogtam – jól van, most már biztonságban vagy – simogatta a hátam.
Pár percig ott álltunk a szálloda előcsarnokának közepén. Egyre több ember figyelt fel ránk, ezért Ash elengedett és elindultunk a lift felé.
- Sajnálom – szipogtam már az emelet felé haladva – azt hiszem most szállt el belőlem az adrenalin – próbáltam mosolyogni – én csak... annyira féltem – indultak meg ismét a könnyeim. Ashley próbált nyugtatgatni, de nem sok sikerrel.

A hatodik emelet folyosóján lépkedve, csak a padlót bámultam és próbáltam gátat szabni a könnyeimnek. Úgy látszik igaz a mondás, hogy élj a mának. Sosem tudhatjuk, hogy melyik lesz az utolsó napunk. Hiszen ma akár meg is halhattam volna. Ezen gondolaton felbuzdulva, megszaporáztam a lépteimet. Valamit meg kellett tennem. Vagyis már rég meg kellett volna tennem. Igen, most csak Rá vágytam. Robra. Arra, hogy ő vigasztaljon, hogy a karjaiba zárjon. A lábaim automatikusan vittek a szobája felé.
- Alexa hová mész? Ez a te szobád – mutatott Ash az ajtómra.
- Tudom – válaszoltam és haladtam tovább. Hallottam, hogy Ashley sietve jön utánam. Rob ajtajánál egy percig se haboztam, azonnal bekopogtam, nehogy előjöjjön a gyáva énem és megfutamodjak. Időközben Ash is mellém ért és nem igazán értette, hogy mi a fenét keresek ennél a szobánál. Bentről nevetés hangjai hallatszottak ki és egyre közelebbről jöttek. Rob mosolyogva nyitott ajtót.
- Sziasztok lányok! Uh Alexa nem festesz túl jól. Mondtam, hogy Ashley vásárló körútjai halálosak – nevetett. Pedig ha tudná, hogy beletrafált.
- Erről én is tudnék mesélni – kuncogott Kristen. Egy kissé ledöbbentem, nagyon nem számítottam rá. Mégis mi a francot keres itt? Ráadásul egy szál ingben? Gondolom nem társasoztak Robbal. A torkomban hatalmas gombóc nőtt és úgy éreztem nem kapok levegőt. Csak bámultam az előttem álló lányt és éreztem, hogy újra könnyek gyűlnek a szememben. Nem értettem semmit. Talán féltékeny vagyok Kristenre? De miért fáj ennyire együtt látnom őket? Miért fáj a tudat, hogy együtt voltak még pár perce? Úgy éreztem a szívem helyén egy hatalmas lyuk tátong. A sós cseppek némán hulltak alá az arcomra, miközben Robra kaptam a tekintetemet.
- Alexa mi a baj? - hogy mi a baj? Hát nem látja mennyire fáj, hogy Kristennel van? Semmit nem akartam csak, hogy féltőn a karjába zárjon és azt mondja nem lesz semmi baj. Azt hiszem most tudatosult bennem, hogy többet érzek Rob iránt. Szerelmes lettem, újra. Nem Alexa, az nem lehet! Nem szabad! Már egyszer megjártam a poklot és soha többé nem akarok oda vissza menni. - Hé! - ragadta meg a vállaimat – Mi történt? - próbált kiolvasni valamit a szemeimből. A tekintete aggódást tükrözött. Ettől még jobban elkeseredtem.
- Nem lehet – csóváltam meg a fejem, majd elrohantam a szobám felé.

Gyorsan magamra zártam az ajtót, mintha valaki elől menekülnék. Menekültem is csak nem valaki, hanem valami elől. Bevonultam a hálóba és az ágynak döntve a hátam ültem a földön. Nem lehetek ilyen szerencsétlen, hogy megint rám találjon a szerelem. Ráadásul egy ilyen reménytelen szerelem. Miért kell bonyolódnia a dolgoknak? Eddig olyan jól meg voltunk Robbal, most meg... Nyilván ő Kristent szereti és ki vagyok én, hogy közéjük álljak? Ráadásul semmi esélye nem lenne ennek a kapcsolatnak még akkor se, ha ő is szerelmes lenne belém. Neki itt van az élete, nekem pedig az óceán másik oldalán. Nem vagyok normális, hogy ilyeneken gondolkodok – nevettem fel kínomban. Biztos csak a stressz miatt van. Mégis, hogy lehetnék szerelmes, amikor alig ismerem? Nem, ez biztos csak azért van, mert nagyon megijedtem attól a lánytól és szükségem van valakire, aki biztonságot nyújt. Tovább nem tudtam ilyesmiken gondolkodni, mert valaki elkezdett dörömbölni az ajtón.

Rob

Mikor láttam, hogy Alexa sírva elrohan, nagyon megijedtem. Fogalmam sem volt mi történhetett, ezért egyből letámadtam Ashley-t.
- Mégis mi a franc volt ez? Miért sír Alexa?
- Á szóval ő az az Alexa? Hát elég furán viselkedett. Szerintem tiszta dilis a csaj – nyögte be Kristen.
- Fogd be Kris, azt se tudott mi történt – csattant fel Ash. Na igen Ashley nem nagyon bírja Kristent. Régen elválaszthatatlanok voltak, de mára már egy légtérben is nehezen férnek meg.
- Lennél olyan kedves és megosztanád velünk? - kezdtem ideges lenni.
- Szóval elmentünk vásárolgatni és követett minket egy csaj. Először azt hittem csak egy szimpla rajongó, aki nem mer oda jönni hozzánk. Aztán bementünk egy étterem mosdójába és...
- Ashley a lényeget légy szíves!
- Oké, szóval a csaj teljesen zakkant volt. Előrántott egy kést és Alexának szegezte. Azt mondta, hogy most megöli mert Edward és Bella közé akar állni.
- Úristen! De azért jól vagytok? Nem sérültetek meg? - kezdtem végigmérni Ashley-t, de láttam, hogy nincs rajta semmi sérülés.
- Nem semmi bajunk. Vagyis Alexát láthatóan megviselték a dolgok és az sem sokat segített, hogy a szálloda előtt egy tömeg áll... - ennyi elég is volt.

Egy percig nem gondolkodtam, azonnal Alexa után indultam, magam mögött hagyva a lányokat. Hallottam, ahogy Kristen még utánam kiállt, hogy hová megyek, de most nem tudtam vele foglalkozni. Egy dolgot tudtam, hogy most Alexa mellett a helyem. Miattam kell keresztül mennie ezeken a dolgokon. Egy embernek se kívánom ezt. Ráadásul megtámadták miattam! Fogalmam sem volt min mehet keresztül. A szobájához érve elkezdtem kopogni, de semmi válasz nem jött. Aztán már szabályosan vertem azt az átkozott ajtót és szólongattam, de még mindig semmi. Attól féltem, hogy valami butaságot fog csinálni, így lementem a recepcióra és némi pénz fejében meg is kaptam a pót kártyát. Szó nélkül nyitottam be a lakosztályba, ahol síri csend uralkodott.
- Alexa merre vagy? - szólongattam
- Rob? - hallottam egy vékonyka hangot a háló felől, így abba az irányba indultam. Mikor benyitottam Alexa a földön ült és kisírt szemekkel nézett rám. - Te mégis, hogy jöttél be? - állt fel.
- A pót kártyával – lóbáltam meg a kezemben lévő plasztikot.
- Most nem akarok senkivel sem beszélni, elmennél kérlek? - fordított nekem hátat.
- Nem megyek sehova. Én... úgy sajnálom. Miattam történt ez az egész és... - értem hozzá a vállához, de ő arrébb állt.
- Nem kell, jól vagyok – mondta még mindig háttal állva nekem.
- Igen azt látom. Azért sírsz még mindig és azért nem vagy hajlandó rám nézni. - fordítottam magam felé.
- Mondom, hogy jól vagyok – csattant fel – eressz el – kérte, de nekem eszem ágába sem volt, inkább próbáltam magamhoz ölelni. - Engedj el, nem hallod! Menj csak vissza Kristenhez és szórakoztasd őt, egyáltalán minek jöttél utánam? Eressz már el – zokogott és közben püfölte a mellkasomat. Nem hittem volna, hogy ennyire kiborult. Igaz én nem tudom, hogy viselkednék, ha rám támadna valaki.
- Cssss... ne sírj, most már biztonságban vagy. Itt nem bánthat senki – próbáltam lenyugtatni. Hirtelen abbahagyta a mellkasom ütögetését és úgy szorított magához, mintha az élete múlna rajta.

Lassan leültem a földre őt is magammal húzva és az ölembe vontam. A hátát simogattam, de ő még mindig az ingemet szorította és csendben sírt. Nem tudtam mit mondhatnék neki, azon kívül, hogy nem lesz semmi baj. Most olyan volt, akár egy kislány. Eltűnt az a magabiztos nő, akit ismertem. Jó érzés volt a karjaim közt tartani. A tudat, hogy én vigasztalom, hogy miattam nyugszik meg különös érzéssel töltött el. Elkezdtem simogatni a haját és apró puszikat leheltem rá. Lassan engedett a szorítása és inkább elkezdte piszkálgatni a gombokat az ingemen, majd a tenyerét a szívemre helyezte. Most vettem csak észre, hogy milyen őrült tempóban ver. Hirtelen felkapta a fejét és a könnyes tekintetét az enyémbe fúrta. A következő pillanatban megéreztem az ajkait, ahogy az enyémet kóstolgatják. Nem tudom miért csinálta, de nem is érdekelt. Azonnal visszacsókoltam. A jól eső bizsergés újra átjárta minden porcikámat, a szikrák újra pattogtak közöttünk. A vágy fel lobbant bennem, de tudtam, hogy most nem használhatom ki a sebezhetőségét. Egyre kétségbeesettebben csókolt és amikor a nyelve megérintette az alsó ajkamat, majdnem elvesztettem a fejem, de idejében kapcsoltam és eltoltam magamtól.
- Ne haragudj, nem tudom mi ütött belém -szabadkozott és fel akart kelni az ölemből, de nem engedtem.
- Semmi baj. Gyere ide – öleltem át újból, ő pedig készségesen simult hozzám. Nem tudom meddig ültünk ott a padlón, de akár örökké így maradtam volna. Hogy miért? Fogalmam sincs. Csak azt tudtam, hogy jól esik a közelsége. Szépen lassan megnyugodott, így ideje volt mennem. - Jobban vagy már? - kérdeztem.
- Igen – nézett rám – köszönöm.
- Akarsz róla beszélni?
- Nem - csóválta meg a fejét.
- Oké, nem erőltetem. Akkor én megyek. - engedtem el és felálltunk mindketten - Rendben leszel? - simítottam végig a karján.
- Igen, most már jól vagyok. Ne haragudj, hogy olyan hisztis voltam. - ráncolta a homlokát
Ugyan ez nem volt hiszti. Láttad volna Lizzyt mikor még kicsik voltunk... na az hiszti volt – sikerült megnevettetnem. Az ajtónál még visszafordultam. - Próbálj meg aludni jó?
- Megpróbálok – mosolygott – jó éjt. - azzal be is csukta az ajtót.

Visszaballagtam a szobámba, de már se Kristen, se Ashley nem volt ott. Szerencsére, mert nem akartam most beszélgetni senkivel. Gyorsan lezuhanyoztam és ismét kimentem a teraszra gitározni, pont úgy mint tegnap. A holnap estén gondolkoztam. Nem hiszem, hogy ezek után Alexának lesz kedve eljönni és ez a tény kicsit lelombozott. Szerettem volna, ha ő is ott van, amikor átlépünk a következő évbe. Megértem, ha ezek után inkább itt maradna a biztonságot nyújtó szállodában. Mindegy, majd meglátjuk mit tartogat számunkra a holnap.

Alexa

Amikor Rob beállított nagyon meglepődtem. Nem is értettem minek jött utánam, hisz nagyon jól megvoltak Kristennel. De nem tagadhatom, hogy iszonyatosan jól esett a törődése. Először próbáltam ellen állni neki, de nem ment. A szívem ismét felülkerekedett az eszemen. Most már biztos voltam benne, hogy szeretem. Amikor megcsókoltam teljesen elment az eszem. Ha nem tol el magától szerintem meg se állunk az ágyig. Szükségem volt rá, érezni akartam, hogy ő is szeret engem, persze ez csak illúzió marad. Miután elment, bevonultam a fürdőbe és lezuhanyoztam, majd bebújtam az ágyba. Újra hallottam a gitár lágy dallamait és a fáradtság letaszított az álmok világába.

Pár órával később felriadtam, a levegőt kapkodva vettem és levert a víz. Sajnos tisztán emlékeztem az álmomra. Az őrült lánnyal álmodtam, csak most sikerrel járt és én holtan estem össze. A szívem majdnem kiugrott a mellkasomból. Körbenéztem a szobában, de nem láttam semmit a sötétben. Ismét átjárt a rettegés, hiába tudtam, hogy nincs senki a szobában. Összeszedtem magam, kiszálltam az ágyból, majd kirohantam a lakosztályból a folyosóra. Kint égett a villany, de mégsem éreztem magam biztonságban. Nem tudtam most mit csináljak, ugyanis ha akartam sem tudtam volna visszamenni, sikeresen kizártam magam. Aztán eszembe jutott, hogy Robnak van pótkulcsa. Nem törődve azzal, hogy hány óra is lehet, sietve indultam el a szobája felé. Kopogtattam, de nem jött válasz. Valószínűleg én se nyitnám ki, ha valaki az éjszaka közepén zaklatna. Aztán hirtelen kialudtak a fények és én bepánikoltam. Hallottam, hogy nyikorog a padló, ahogy valaki egy ajtót éppen becsuk. Bepánikoltam, a levegőt kapkodva vettem és elkezdtem dörömbölni az ajtón. Most már nem érdekelt semmi, csak be akartam jutni a szobába. Pár pillanattal később a lámpák újra világítottak és megnyugodva láttam, hogy rajtam kívül senki sincs itt. Bentről motoszkálást hallottam, majd Rob mérges hangját is.
- Jól van megyek már. Mégis mi lehet olyan rohadt fontos ilyenkor? - nyitotta ki nagy hévvel az ajtót. Itt állt előttem egy szál alsónadrágban, a haja össze vissza állt és hunyorogva nézett rám.
- Szia. Bocsi, hogy csak így rád török, de... oké ez most hülyén fog hangzani, de rosszat álmodtam és megijedtem, de már itt sem vagyok – elindultam visszafelé.
- Várj! Gyere be – tárta ki az ajtót. Mivel úgyse tudtam visszamenni a szobámba így, elfogadtam az invitálást. - Kérsz valamit inni? Egy pohár vizet esetleg?
- Köszönöm, kérek. - toporogtam az ajtóban. Nem tudtam most mi is legyen.
- Ülj csak le nyugodtan, addig hozom a vizet. - helyet foglaltam a kanapén és körbe néztem a szobán. Csak egyetlen kis lámpa világította be a helységet, így nem sokat láttam belőle, de körülbelül úgy nézett ki, mint a budapesti szobája. Hatalmas rendetlenség uralkodott. Az emléken elmosolyogtam magam.
- Min vigyorogsz? - kérdezte, miközben átnyújtotta a poharat.
- Csak az emlékeken. – kortyoltam bele a vízbe, Rob addig leült mellém. - Ne haragudj, hogy felébresztettelek, csak kizártam magam és nálad pedig van pótkulcs...
- Semmi baj, úgyse vagyok fáradt – ásított egyet
- Igen azt látom – kuncogtam – elég zűrös vagyok, folyton csak gondot okozok, pedig még csak egy napja vagyok itt. Gondolom már ezerszer megbántad, hogy ide hívtál – kuncogtam.
- Nem, dehogy! Örülök, hogy itt vagy – nézett rám azokkal az igéző szemeivel. - Akarsz az álmodról beszélni? Lehet, hogy segítene megnyugodni, ha kibeszélnéd magadból.
- Nem hiszem – csóváltam meg a fejem – igazából csak arra emlékszem, hogy meghaltam – bámultam magam elé, ahogy felidéztem magamban az egészet.
- Ugye tudod, hogy itt biztonságban vagy? – karolta át a vállam – Felejtsd el azt a lányt. Csak a szája nagy az ilyeneknek hidd el nekem. Soha többé nem fog vissza jönni.
- Ezt te sem tudhatod – emeltem rá a tekintetem – mi van, ha legközelebb már egy pisztolyt hoz magával és egész egyszerűen lelő? - ahogy belegondoltam nagyon is lehetséges ez a verzió. Nagyszerű! Sikerült megint megfélemlíteni saját magam. Pedig már kezdtem megnyugodni. Nincs az az Isten, hogy én vissza menjek az üres és sötét szobámba.
- Oké, tudod mit? Mi lenne, ha ma itt aludnál nálam? Elég nagy ez a lakosztály kettőnknek is és így nem lennél egyedül. Megfelel? - hangosan felnevettem – Mi az?
- Nem játszod már túl régóta Edward Cullent? Pont azon gondolkoztam, hogy nem akarok vissza menni a szobámba, szóval elfogadom az ajánlatodat. - ő is elmosolyodott.
- Akkor kihozom az ágyneműmet, tiéd lehet a háló. - indult el a szoba felé.
- Na azt már nem! Nem hagyom, hogy itt nyomorogj a kanapén miattam - értem utol
- Ugyan, ez semmi. Aludtam már rosszabb helyeken is – vigyorgott miközben felkapta az egyik párnát.
- Nem. Ragaszkodom hozzá, hogy itt aludj – elé álltam és kivettem a kezéből a párnát.
- Én pedig ahhoz ragaszkodom, hogy te aludj itt – vette vissza az ágyneműt. Ott álltunk egymással szemben, mint két makacs öszvér. Egymás arcát figyeltük, egyikünk se pislogott. Vártuk, hogy a másik beadja a derekát, végül mindketten elnevettük magunkat. Annyira gyerekes volt az egész helyzet.
- Oké szerintem elég nagy az ágy mindkettőnknek. Már ha téged nem zavar, hogy...
- Nem zavar – vágta rá túlságosan is gyorsan. Úristen Alexa te és a zseniális ötleteid. Képzelem mit gondolhat rólam. - Nos most, hogy ezt a problémát is megoldottuk, talán feküdjünk le. Mármint aludni! – kezdett magyarázkodni. Jesszus olyanok vagyunk mint két tini, akik most készülnek az első éjszakájukra. Visszapakolta a párnát a helyére, majd felém fordult – Melyik oldalt szeretnéd?
- Jobb. Mindig a jobb oldalon alszom – amint kimondtam, már be is másztam a helyemre. Betakaróztam és oldalra feküdtem. Éreztem Rob illatát az ágyneműn, semmihez sem fogható aroma volt. Hallottam, ahogy Rob odakint lekapcsolja a lámpát, majd befekszik mellém. A szívem a torkomban dobogott, meg se mertem mozdulni, ahogy ő sem.
- Szép álmokat – szólalt meg hirtelen, mire megrezzentem.
- Jó éjt – válaszoltam. Ezek után nem szólaltunk meg. Nem tudtam elaludni, folyton az járt a fejemben, hogy itt fekszik mellettem az a férfi, akibe sikeresen beleszerettem és mégse lehet az enyém. Nem tudom meddig feküdtem így, de kezdtem zsibbadni, így összeszedtem magam és átfordultam a túloldalamra. Az ablakon beszűrődő fény pont megvilágította az ágyat. Rob a hátán feküdt és szuszogott. Olyan békés volt és annyira szexi. Az enyhén izmos mellkasa egyenletesen emelkedett fel és süllyedt le, a szája enyhén elnyílt. Meg akartam csókolni, de féltem, hogy felébredne és megint kínos szituációba kerülnék, így csak néztem, ahogy nyugodtan alszik. Mintha megérezte volna, hogy őt nézem, oda fordult felém és magához szorított. Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak, de a közelsége nyugtató hatással volt rám. Még ha nem is volt magánál, jól esett, hogy a karjába zárt. Behunytam a szemem és mélyeket lélegeztem az illatából. Végül olyan szorosan bújtam hozzá, amennyire csak lehetett, így ért utol az álom.

Másnap egy hangosan csörgő mobilra ébredtem, de a dallam nem volt ismerős. Kinyitottam a szemem, de az ablakon beszűrődő fény miatt nem láttam semmit. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, aztán éreztem egy kart a derekamon, ami nem hozzám tartozott. Minden beugrott. Rob szobájában vagyok, az ő ágyában és a kar tulajdonosa is minden bizonnyal ő lesz. Hatalmas mosoly kúszott az arcomra. Jól esett így feküdni az ágyban és nagyon nem akartam felkelni. Persze az én akaratom mit sem ér, ha az az átkozott mobil megint csengeni kezd. Rob mocorogni kezdett mögöttem, majd elvette a kezét a derekamról és felvette a telefonját. Eszem ágába se volt megmozdulni, tovább tettettem, hogy én még alszok. Kíváncsi voltam Rob miként fog felébreszteni.

Miután letette a mobilját nagyot sóhajtott, aztán legnagyobb meglepetésemre visszafeküdt. Egyre nehezebben bírtam ki, hogy ne forduljak meg és nézzem meg mit csinál éppen. Hallottam, ahogy sóhajtozik, majd lehelet finoman végig simított a karomon. Még levegőt is elfelejtettem venni, csak vártam, hogy mi lesz a folytatás, de nem történt semmi. Megfordultam lassan, mintha most ébredeznék. Rob félig ült és a hátát az ágytámlának támasztotta.
- Jó reggelt – mosolygott rám
- Neked is – vigyorogtam. A haja megint össze vissza állt és elég gyűrött volt az arca.
- Már megint kinevetsz? - szántott végig a kezével a haján.
- Sajnálom – lestem rá ártatlan kifejezéssel az arcomon. - Tudtál tőlem aludni?
- Persze. Sőt mostanában nem is aludtam ilyen jól. És neked volt még rémálmod?
- Nem – ültem fel én is – Úgy aludtam, mint akit fejbe vágtak.
- Ennek örülök. Reggeli? Vagyis inkább ebéd? - kérdezte, bennem meg megállt az ütő.
- Úristen már ennyi az idő? Ashley meg fog ölni – pattantam ki az ágyból. Még jó, hogy nem tudja a számom!
- Nyugi ő hívott az előbb. Mondtam neki, hogy ne keressen a szobádban, mert itt vagy. - remek. Most tuti azt hiszi, történt valami köztünk. Már előre látom, hogy addig nem fog békén hagyni, amíg el nem mondok neki mindent. Egyszer összehozom Laurával. - Mi az? Nagyon elgondolkodtál.
- Semmi, nem érdekes. Most jobb, ha megyek – indultam el kifelé – Köszönöm, hogy befogadtál.
- Ugyan nincs mit. Biztos nem eszel velem? - csábító ajánlat volt, de tudtam, hogy ha itt maradok, akkor később még nehezebben jövök el innen.
- Köszönöm, de nem lehet. Ashley már biztos ott tajtékzik az ajtómnál... Este találkozunk – mosolyogtam rá. Úgy nézett rám, mintha valami újdonságot mondtam volna. Elvégre ezért vagyok itt. - Most min lepődtél meg annyira?
- Semmi csak a tegnapi után, azt hittem nem fogsz eljönni...
- Ott a helyem. Ha már ennyit vesződtetek velem, ez a minimum. És nem hagyom, hogy egy ilyen incidens tönkre tegye a szilveszteremet. Szóval ott leszek.
- Nagyszerű – vigyorgott, mint aki megnyerte a főnyereményt. Nagyon is jól esett, hogy így reagált. Talán Ashnek igaza van és Rob is többet érez irántam. Nem Alexa, ne ringasd magad illúziókba. - Akkor este látlak – puszilt meg.
- Mindenképp – bárgyún mosolyogtam és elindultam a saját szobám felé.

Alighogy betettem a lábam a szobába, kopogtattak. Ashley suhant be mellettem és persze nem hazudtolta meg önmagát. Kifaggatott mindenről, ahogy sejtettem. Kissé szomorúan vette tudomásul, hogy nem történt semmi. Miután kiheverte ezt a megrázkódtatást, azonnal hozzá látott az én tatarozásomhoz. Na persze nem ő saját kezűleg, hanem hivatott fodrászt és sminkest, minden tiltakozásom ellenére. Végül egész jól kijöttem a lányokkal és elbeszéltük az egész napot.
Oké, készen állsz, hogy lásd az új Alexát? - kérdezte Ash elém állva, ugyanis nem engedte, hogy megnézzem magam egészen addig, amíg kész nem lettem.
- Azt hiszem igen – feleltem. Nagyon izgultam. Nem tudtam mire számítsak. A ruhámon és a cipőmön kívül semmit sem láttam.
- Rendben – fordított Ash a tükör felé – üdvözöld a csinos és szexi Alexát – mondta, nekem pedig elakadt a lélegzetem. Mintha nem is én lettem volna. A hajam lágy hullámokban omlott a vállamra, a sminkem gyönyörű volt, a ruhámra pedig nem voltak szavak. Csak tátogtam, mint a halak és bámultam az előttem álló lányt. - Oké csajok, úgy látom jó munkát végeztetek. - nevetett rajtam.
- Hihetetlen, hogy ez én vagyok – levakarhatatlan mosoly ült ki az arcomra.
- Pedig hidd csak el szívem. Mesés vagy! - állt mellém Ash és átkarolta a vállam.
- Köszönöm – öleltem meg ugyanúgy, ahogy a boltban – és nektek is csajok.

Miután kihálálkodtam magam a lányok elmentek én pedig még mindig csak a tükör előtt forgolódtam. Mire nem képes egy fodrász és sminkes – nevettem.
- Hát kislány, Robnak lefog esni az álla.
- Ashley! - szóltam rá. Úgy látom eltökélt szándéka, hogy össze hozzon vele.
- Most mi van? Tudom, hogy tetszik neked – már szólásra nyitottam a számat, de belém fojtotta a szót – ne is mondj semmit, lerí rólad és Rob sem közömbös irántad. Nem értem mit kerülgetitek egymást. Én a helyedben már rég letepertem volna. Hidd el, nem ellenkezne egy percig sem, elvégre pasiból van. - megrökönyödve hallgattam végig Ash monológját. Még, hogy vessem rá magam! Minek néz engem ez a lány? Sose voltam az a durr bele típus. És különben is, ha Rob szeretne valamit tőlem, akkor tudtomra adja valahogy.
- Ash megkérhetnélek, hogy legalább erre az estére hanyagoljuk ezt a Rob témát? - válaszolni akart, de kopogtattak az ajtón.
- Na ez biztos az emlegetett szamár lesz – indult ajtót nyitni.

Rob

A tegnap este rendesen betette nekem a kaput. Ott feküdt mellettem és én nem csináltam semmit. Ilyen is ritkán fordul elő velem. Sőt így belegondolva talán még sose. Pedig tudom, hogy megkaphattam volna. Olyan elesett volt, de pontosan ezért nem akartam kihasználni. De... Istenem, azok a formás idomai az őrületbe kergetnek! Ébredés után majdnem átléptem a határt, muszáj volt megérintenem a selymes bőrét, de sikerült megállnom. Ezúttal... Nem tudom, ha lesz legközelebb megálljt tudok-e parancsolni magamnak. Elég volt, nem gondolkodok ilyen marhaságokon. Tényleg túl hosszú ideig játszom már Edwardot. Gyorsan bekopogtam, minél előbb látni akartam Alexát.
- Szia te szívtipró – puszilt meg Ash.
- Szia te bolond nőszemély – cukkoltam
- Gyere csak be, a királylány oda bent vár rád. - felnevettem. Ashley és a beszólásai. Beléptem a szobába és Alexa ebben a pillanatban lépett ki a hálóból. Egy gyönyörű ruhában állt előttem, tényleg mint egy igazi hercegnő. Elmondhatatlanul szép volt, azt hiszem a szám is tátva maradt. A szívem meglódult rendesen a látványától. - Rob azért vegyél levegőt is - kuncogott Ash, mire magamhoz tértem és végre megszólaltam.
- Meseszép vagy – mértem végig tetőtől talpig, ő persze fülig pirult.
- Köszönöm. Te is jól nézel ki – bókolt vissza.
- Hát magához képest mindenképp – kotyogott közbe Ashley.
- Köszi Ash. Ez tőled hatalmas bóknak számít – tártam ki a karjaimat, hogy jól megölelgessem, de ő persze egyből menekülőre fogta.
- Robert Thomas Pattinson! Eszedbe se jusson! Tudod te mi munka van ebben? - mutatott végig magán, mi pedig Alexával hangosan felnevettünk, majd találkozott a pillantásunk és mindketten elhallgattunk. Mélyen egymás szemébe néztünk, szinte érezni lehetett a kettőnk között lévő vonzalmat abban a pillanatban. - Rendben galambocskáim, ha kibámultátok magatokat, akkor talán indulhatnánk is, mielőtt elkésünk. - szegény Alexa zavartan elfordította a tekintetét. Hát igen Ashley nem rejti véka alá a véleményét.
- Menjünk, a többiek már elindultak. Hölgyem? - álltam Alexa mellé és tartottam neki a karomat. Sose csinálok ilyet, de úgy éreztem ez a helyzet megkívánta.

Ashley haladt előttünk a folyosón, mi pedig néhány lépésnyire lemaradtunk mögötte. Beállt köztünk az a bizonyos kínos csend. Még jó, hogy rövid az út a liftig. Nem tudom miért van ez mindig, hogy megnémulunk egymás mellett. Talán mindketten zavarba lennénk? Én biztos, hogy abban vagyok. De mentségemre legyen mondva, hogy a gyönyörű nők mindig megbabonáznak. És Alexa olyan, akár egy szexi angyal. Igen ez a legjobb jellemzés rá. Úgy érzem két énje van: egy kislány, akit óvni kell, és egy magabiztos, szexi, felnőtt nő.
- Biztos vagy benne, hogy jönni akarsz? Valószínűleg fotósok tömkelege lesz ott és majd kérdezgetnek mindenféléről. Darabokra fognak szedni, ha látják, hogy bizonytalan vagy. - nem akartam megijeszteni, de jobb ha tudja mi vár rá.
- Egészen biztos. Ha már átrepültem az óceánt és a fél világot, akkor egy-két riporter mit számít? - mosolygott rám.

Már megnyitották újra a mélygarázst, szóval a szálloda előtt álló paparazzik hoppon maradtak. A kocsiban ülve láttam Alexán, hogy iszonyatosan izgul. Megértettem őt, hisz ez az első olyan estje, ahol senkit nem fog ismerni és egyből bedobom a mély vízbe. Én viszont nyugodt voltam. A jelenléte megnyugtatott és végre nem egyedül érkezek egy ilyen partira.
- Nyugi, minden rendben lesz – szorítottam meg a kezét, de ő csak zavartan mosolygott rám.
- Bizony, nem esznek embert szóval nyugi. - szólalt meg Ashley is.
- Jól van, nektek elhiszem. És különben is, ha meg akarnak enni, majd ti megvédtek. Ugye? - nézett ránk kétségbeesve, mire kitört belőlünk a nevetés.

Az út elég rövid volt, a következő pillanatban már azt vettem észre, hogy mindannyian kiszállunk a kocsiból. Én szálltam ki elsőnek és kisegítettem a lányokat. Mindketten belém karoltak és bementünk. A teremben hatalmas volt a nyüzsgés, mindenki itt volt, akinek köze volt valaha is a filmekhez. Egyenesen az asztalunkhoz indultam. A srácok már mind itt voltak: Nikki, Kristen, Kellan, Jackson és Taylor. Amint oda értem a fiúk persze egyből cukkolni kezdtek.
- Ejha Pattinson. Egy már nem is elég? Rögtön kettővel állítasz be? - kezdte Jackson
- Bizony ez így nem fair. Szóval gyorsan mutasd be nekünk a szépséges hölgyet. Sőt tudod mit? Majd én bemutatkozom. Kellan Lutz – csókolta meg Alexa kezét.
- Alexandra Bíbor, de szólíts csak Alexának.
- Á szóval egy harcos amazon vagy? - vigyorgott Kellan – A neved alapján biztosan, ugyanis ezt jelenti. Te kellesz nekem. Mit iszol?
- Kellan állítsd le magad. Alexának több esze van, hogy veled leálljon – hűtötte le Ash.
- Oké, hogy ha befejezted Kellan, akkor szeretném nektek bemutatni Alexát. Alexa ők itt Nikki, Taylor...
- Szia. Nikki Reed. Már sokat hallottunk rólad – puszilta meg Alexát.
- Bizony. Itt már híres vagy – Taylortól is kapott két puszit. Szegény Alexa teljesen zavarba jött. Ezért még megölöm őket. Nem is beszéltem róla sokat.
- Kristennel már találkoztál futólag – Kris elintézte egy ”hello”-val és kész. Úgy látom itt még bajok lesznek a két lány között. Nem értem mi bajuk van egymással. - A két marhát már nem kell bemutatnom azt hiszem.
- Nem vagyunk marhák, csak udvariasak voltunk és bemutattuk magunkat, ha már te ilyen tutyi-mutyi vagy - vágott vissza Jay. Oké neki is tartozok egy seggberúgással azt hiszem.
- Gyere csak Alexa, itt köztünk jó helyen leszel – paskolta meg a széket Kellan közte és Jackson között. Alexa nem sokáig habozott, leült a két fiú közé. Még nem tudja mire vállalkozott.

Én elmentem leróni a kötelező köröket, de folyton Alexát figyeltem. Láthatólag nagyon jól elvolt a srácokkal. Egyfolytában nevetett és olykor-olykor találkozott a pillantásunk. Be kellett vallanom magamnak, hogy féltékeny voltam a fiúkra, amiért ott ül velük és nem velem van. Azt akartam, hogy mindenki irigykedjen rám, amiért ilyen gyönyörű nő a partnerem. Nem haboztam sokáig, visszasétáltam az asztalhoz.
- Ha lehet, akkor elrabolnám kicsit Alexát. - mondtam a srácoknak
- Hééé nem viszed sehová – karolta át Kellan – elég vicces lány, emellett okos és gyönyörű! Azt hiszem megtartom magamnak. - vigyorgott fölényesen.
- Alexán áll a döntés. Nos? - néztem rá mosolyogva.
- Kel baby egy kicsit magadra hagylak. Kifogod bírni? - vigyorgott rá Alexa. Kel baby? Már ennyire jóban vannak? Nem tetszik ez nekem. Kellan nagy nőcsábász, Alexa meg bedől neki. Jobb is ha gyorsan elviszem a közeléből.
- Most összetörted a szívem – kapott a mellkasához a kicsit bolond haverom.
- Ne aggódj nem tűnök el örökre – puszilta meg Alexa. Egyre dühösebb lettem. Ne puszilgasson mindenkit. Oké kezd elmenni az a maradék eszem is. Végül is nem az enyém, azt csinál, amit akar.
- És velem mi lesz? Rólam már meg is feledkeztél hercegnő? - karolta át most Jay. Hihetetlen, hogy rárobbantak a srácok. Mondjuk mit is vártam? Alexa vonzó, értelmes, szexi nő.
- Jay már, hogy feledkeztem volna meg rólad? Pár perc és itt is vagyok. Addig sem maradtok egyedül és feltaláljátok magatokat – a másik haverom is bezsebelt egy puszit. - Ég veletek lovagok – állt fel és lépett mellém.

Tudtam hová fogom vinni Alexát. Mesélte, hogy mennyire szereti Stephanie könyveit. Azt hiszem örülni fog, ha bemutatom neki.
- Látom a srácokat az ujjad köré csavartad – mosolyogtam rá.
- Nem normálisak – nevetett – végig egymást próbálták lepipálni a hülye történeteikkel.
- Nekem nem kell bemutatnod őket. Egyik se százas. De Kellan-nel vigyázz, igazi nőcsábász. - felkuncogott Alexa. - Mi az?
- Nem kezdek ki velük nyugi. Különben sem tetszenek, inkább barátnak tudom őket elképzelni, vagy egy soha nem volt bátyónak. De köszönöm, hogy aggódsz értem. - ó de hülye vagy Pattinson! Mit figyelmezteted itt, tud ő magára vigyázni. Viszont hatalmas kő esett le a szívemről. Ezek szerint semmi esélyük Alexánál. Oké ez már tényleg beteges, hogy birtokolni akarom.

Odakísértem Stephanie-hoz és bemutattam őket egymásnak. Alexa köpni-nyelni nem tudott. Percekig csak áradozott Steph-nek, hogy milyen nagyszerű író és mennyire szereti a könyveit. Jobbnak láttam magukra hagyni őket. Amint arrébb mentem két lépést, a drága ügynököm lépett oda hozzám, hogy jó lenne ha foglalkoznék Kristennel, ugyanis hemzseg a hely a paparazziktól. Már nagyon bánom, hogy belementem ebbe az egészbe. Folyton bájolognom kell a kameráknak, persze Kristennel az oldalamon. Nem volt más választásom, oda ballagtam Krishez és leültem mellé. Jól elbeszélgettünk mindenféléről. Szerettem vele hülyülni, ezzel nem is volt semmi gond, csak az zavart, hogy kötelezően megmondták, hogy ezt kell tennem, amíg le nem cseng az utolsó Twilight film. Már tizenegy óra körül járhatott, amikor a srácok úgy döntöttek ideje átvonulni a másik helyszínre. Még egy két fotó készült rólunk csoportosan is, majd elindultam megkeresni Alexát. Hihetetlen, de még mindig Stephanie-val beszélgetett.
- Sziasztok! Steph el kell, hogy szakítsam tőled a gyönyörű hölgyet. A srácok úgy döntöttek ideje indulni.
- Kár. Alexa nagyon intelligens lány és olyan jól elbeszélgettünk. Örülök, hogy meg ismerhettelek – fordult oda Alexához – és remélem még folytatjuk ezt a beszélgetést valamikor.
- Én örülök, hogy megoszthattam veled a nézeteimet és én is szeretném még folytatni valamikor – megölelték egymást, majd oda sétáltunk a többiekhez. - Úristen el se hiszem, hogy Stephanie Meyer-el beszélgettem. Az a nő egy zseni és nagyon kedves, közvetlen. Olyan igazi anyuka típus.
- Igen tényleg nagyon aranyos nő. Ott volt minden forgatás kezdetén és úgy bánt velünk, mintha a gyerekei lennénk. - merengtem el az emlékeken.
- Hová megyünk? Csak azt ne mondd, hogy a szállodába, mert akkor megöllek!
- Nem – nevettem – átmegyünk egy másik helyre, ahol csak a fiatalok fognak bulizni.
- Ó ez esetben megmenekültél.

Amint oda értünk a srácokhoz Kellan és Jay rávetette magát Alexára. Komolyan, mint a keselyűk a friss húsra. Annyira már nem zavart, mint pár órával ezelőtt. Tudtam, hogy hiába minden, ennek a lánynak több esze van, minthogy beadja a derekát a csajozós dumájuknak. Az utat gyalog tettük meg kivételesen, mert nem volt túl messze a szórakozóhely ahová tartottunk. Már messziről hallatszott a kiáramló zene.

A terem vörös színekben izzott, mindenhol lufik voltak, bulizó és nem utolsó sorban részeg fiatalok. Kerestünk magunknak egy elkülönített boxot és helyet foglaltunk. Kellan és Jay elmentek kikérni az italokat én és Taylor pedig ott maradtunk a csajokkal. Végre Alexa mellett ülhettem, igaz a másik oldalamon ott volt Kristen, aki igyekezett velem beszélgetésbe elegyedni. Most nem igazán örültem ennek, hisz a másik lány most jobban érdekelt. A fiúk nem sokkal később meg is érkeztek egy tálcányi itallal, amiről gőzünk nem volt micsoda.
- Akkor fiatalok igyunk a barátságunkra – kezdte Jay
- Az új barátokra – szállt be Ash is
- Az új kalandokra – mondta Alexa
- A gyönyörű hölgyekre – nem is Kel lenne...
- A különleges emberekre – néztem jelentőségteljesen Alexára. Remélem vette a lapot. Ezután már senki nem szólt közbe, úgyhogy lehúztuk az italokat. Nem mondom, hogy nem volt erős.

Még le se ért, de Kellan már hozta a következőt, és következőt, és következőt... A  közel egy óra alatt sikerült eléggé illuminált állapotba kerülnünk. A lányok felbátorodtak az alkohol hatására és a táncparkett felé vették az irányt. Nem bírtam levenni a szemem erről a gyönyörű nőről. Úgy rázta a csípőjét, mint egy profi táncos. Néha mikor találkozott a tekintetünk, éreztem a köztünk lévő vonzalmat. A vágy egy perc alatt elöntötte minden sejtemet és legszívesebben letepertem volna ott, a tömeg kellős közepén.
- Haver folyik a nyálad! – szólt hozzám Jackson, mire elkaptam a tekintetem Alexáról és meghúztam a söröm – Miért nem mész oda hozzá? Sőt miért nem feküdtél már le vele? Ez nem szokott gondot okozni – vigyorgott – vagy baj van a kicsi Robbal?
- Nem erről van szó – nevettem.
- Akkor miről? Csak azt ne mondd, hogy szerelmes vagy – lökött oldalba
- Nem, dehogy! Soha... soha többé – nyögtem ki nagy nehezen – Alexa gyönyörű és működik köztünk a ... a kémia és ő nem a sztárt látja ben-bennem. - azt hiszem többet ittam, mint kellett volna.
- Hát Rob a helyedben nem agyalnám túl a dolgokat. Tetszik neked és te is neki. Most is majd' felfal a szemeivel – bökött a lányok felé – Én azt mondom, ha szembe jön veled a szerelem, ne állj ellen neki.
- Lizzy – nevettem, de Jay nem értett semmit – Ő is ezt mondta. Titeket össze kéne kötni.

Tovább már nem tudtuk folytatni a nagyon fontos eszmecserénket, mert már a lányok visszajöttek az asztalhoz. Próbáltak rá venni minket a táncra. Jacksont Ashley rángatta fel – na nem mintha annyira ellenkezett volna -, Taylort Nikki beszélte rá, engem pedig Alexa győzködött.
- Naa Rob gyere... gyere már – látszott rajta, hogy már ő sincs a toppon.
- Hidd el jobban jársz, ha itt maradok – vigyorogtam – Én nem tudok táncolni.
- Az nem baj, majd én megtanítalak – kacsintott rám, majd megfogta a kezem és felráncigált. Mit tehettem volna? Követtem a tömegbe.

Az emberek ide-oda lökdöstek, már senki sem állt stabilan a lábán. A srácok nem messze tőlünk táncoltak önfeledten, én még mindig csak toporogtam egy helyben. Aztán szerencsémre elhallgatott a zene és a mikrofonba közölte a DJ, hogy hamarosan éjfél, így már csak egy szám fér bele a 2009-es évbe. Mikor meghallottuk melyik is ez a szám, Alexából kitört nevetés.
- Ne már? Ez most komoly?  - mondta, miután abbahagyta a nevetést.
- Ne nézz így rám, nem én intéztem el és különben is Twilightos partit ígértem neked – mosolyogtam rá. A Paramore – The only exception című száma szólalt meg.

Közelebb léptem hozzá és átkaroltam karcsú derekát, amíg ő a nyakam köré fonta a karjait. Elkezdtünk lassan ringani a lágy dallamokra. Megbabonázva néztem azokba a csillogó szemekbe. Nem szólaltunk meg, csak élveztük a pillanatot. A teste szorosan hozzám simult és a tarkómat kezdte el cirógatni. Az én kezem is vándorútra tévedt a hátán, lassan simogattam fel s alá. Körülöttünk megszűnt a világ, már nem is hallottam a zenét, csak ő volt és én. Egyszerre voltam nyugodt és izgatott a jelenlétében. Sokszor kalandozott el a pillantása a szám felé, tudtam, hogy azt akarja amit én, így hát nem haboztam tovább. Ott a tömeg kellős közepén, senkitől sem zavartatva lágyan megcsókoltam. Finoman kóstolgattam ajkait, de nem volt nekem ennyi elég. A nyelvemet végigfuttattam az alsó ajkán, egy percig se tiltakozott és ajkai elnyíltak. Kezével még közelebb húzta az arcomat magához és vadul csókolt vissza. A csókja maga volt az édes méreg, ha egyszer megízleled még többet akarsz belőle. Percekig álltunk ott a táncparketten ölelkezve és csókolózva. Egészen addig, amíg meg nem hallottam, hogy a zene elhallgatott és az emberek visszaszámolnak: 5...4...3...2...1.... és sikoly. Ebben a pillanatban szakadtam el Alexa puha ajkaitól és a szemébe néztem.
- Boldog Új Évet! - még mindig szorosan tartottam magamhoz.
- Boldog Új Évet! - mosolygott rám

A pillanatot a barátaim zavarták meg. Jackson és Kellan egyszerre vetődtek a nyakamba és ordították, hogy boldog új évet. Alexát a csajok kapták el és agyon ölelgették. Ezek után már nem kerültünk közel egymáshoz, csak lopva pillantottunk egymásra, de abban a tekintetben benne volt minden.

Alexa

Fogalmam sincs, hogy kerültünk vissza a szállodába, csak azt vettem észre, hogy Rob tart a derekamnál fogva és a folyosón sétálunk. Ez a buli egyszerűen fantasztikus volt! El se hittem, hogy ez a nap lehet ilyen jó. Stephanie egyszerűen zseniális! Napokig el tudnék vele beszélgetni. A fiúk nagyon birkák, komolyan én még nem láttam ennyi embert, akik egymás ugratják állandóan.
- Be-bejössz még egy kicsit? - kérdezte Rob akadozó nyelvvel.
- Naná! - vigyorogtam rá. Azt hiszem már én se tudtam merre van az előre. - Egyszer igazán rendet csinálhatnál itt. Aúú! - szisszentem fel. Rob persze rögtön ott termett mellettem.
- Mi történt? Jól...jól vagy?
- Persze, csak nekem jött ez a kanapé – nevettem.
- Kérsz egy kis pezsgőt? - kérdezte hirtelen. Nem hittem el, hogy még inni akar, de most már úgyis mindegy volt.
- Miért ne? Kérek – amint kimondtam már kéretett is fel a szobába, ami pár percen belül megérkezett. Mindkettőnknek töltött egy pohárral és bekapcsolta a rádiót, majd kimentünk a teraszra. Az éjszaka, vagy inkább hajnal nagyon hideg volt.
- Fázol? Be is mehetünk, ha szeretnéd – ajánlotta fel
- Nem. Jó lesz itt, legalább kitisztul egy kicsit a fejem. Már ha ez lehetséges ennyi alkohol után – kuncogtam.
- Akkor, a jövőre? - emelte fel a poharát
- A jövőre – koccintottunk, majd lehúztuk a pohár tartalmát, miközben elvesztünk egymás tekintetében. Amíg Rob töltött még egy pohárral, addig én a kilátásban gyönyörködtem – Ez gyönyörű... Az Angyalok Városa – sóhajtottam, majd visszafordultam.
- Te vagy gyönyörű – jött közelebb Rob, majd a tenyerét az arcomra helyezte. Jól eső bizsergés futott át rajtam, a szívem a torkomban dobogott. Lassan közelített felém és én már alig vártam, hogy megint megízlelhessem a csókját. Már csak pár milliméter választott el egymástól, amikor megcsörrent Rob mobilja. Lemondóan sóhajtott egyet, én pedig kinyitottam a szemeimet. - Megnézem ki az, hátha fontos – szabadkozott
- Oké, menj csak. - biztatóan rámosolyogtam, aztán már ott sem volt.

Istenem ez a pasi kikészít. Eszembe jutott a bulin történt csókunk. Még most is belebizsergek. Annyira gyengéden csókolt, mégis szenvedélyesen. Életem végéig tudnám kóstolgatni az ajkait, érezni, ahogy hevesebben ver a szívem, amikor a közelemben van. A gondolataim közé befurakodott egy ismerős dallam a rádióból és ahogy a bent fel-alá járkáló férfit néztem, eluralkodott rajtam a vágy. A vágy, hogy megérintsem, hogy megcsókoljam, hogy eggyé váljak vele.

Letettem a poharamat, felhangosítottam a rádiót, majd odasétáltam Robhoz és se szó se beszéd megcsókoltam. Még szerencse, hogy már nem telefonált. Először meglepődött, de aztán visszacsókolt. Nem bírtam tovább, a vágy tüze felégette mindenemet, talán az eszemet is elvette. Egy őrült gondolat kúszott be a fejembe és talán az alkohol vagy Rob csókjának hatására, de tudtam, hogy meg fogom valósítani. Elszakadtam Rob ajkaitól, kivettem a kezéből a poharat, a mellkasára tettem mindkét tenyeremet és egészen az ágy széléig toltam, majd lelöktem rá. Elkezdtem hátrálni, miközben a testem beindult a zene ritmusára. Végig Rob szemébe néztem, aki sokkolva ült az ágy szélén. Én magam sem értettem a viselkedésemet, csak tudtam, hogy most ezt kell tennem. Hátranyúltam, hogy lehúzzam a ruhám cipzárját, miközben egy percre sem hagytam abba a csípőm riszálását. Sztriptíztáncosnőket megszégyenítve vonaglottam a zenére.

Hátat fordítottam a szeretett férfinak és hagytam, hogy a könnyű anyag lassan végig csússzon a testemen. Ott álltam egy szál csipkés fehérneműben, a nyakláncommal a nyakamban és a magassarkúmmal a lábamon. Most áldottam Ashley-t, hogy berángatott abba a boltba. A hajamat összeborzoltam és visszafordultam az ágy felé, közben végig énekeltem Rihannával a dal pikáns szövegét. Rob szinte felfalt a szemeivel és fészkelődni kezdett a helyén. Láttam a szemében, hogy ő is annyira kíván, mint én őt. Elindultam felé szépen lassan, nyújtva a pillanatot, miközben letettem a láncomat, és kibújtam a cipőmből. Mikor elé értem még mindig döbbenten nézett rám. Én nem haboztam egy percig sem. A lábamat átvetettem az ölén, az ágyékára ültem és szenvedélyesen birtokba vettem az ajkait. Nem ellenkezett és hagyta, hogy nyelvünk édes táncot járjon. A fenekemmel apró köröket írtam le, ezzel is tovább szítva a tüzet kettőnk között. Rob hirtelen elszakadt ajkaimtól.
- Alexa én nem... - akarta folytatni, de belé fojtottam a szót.
- Kívánsz? - nyúltam szemérmetlenül a nadrágjához és végig simítottam rajta elől. - Én nem úgy érzem – vigyorogtam rá ördögien és tovább csókoltam, miközben folyamatosan simogattam odalent. Rob ajkait hangos sóhajok hagyták el, de nem hagyta, hogy sokáig kényeztessem. Lefogta az őt simogató kezemet és nem csókolt tovább.
- Ezt nem tehetjük meg – mondta a szemembe nézve, de láttam rajta, hogy már nehezen áll ellen.
- Csssss – tettem a mutató ujjam a szájára, majd oda hajoltam a füléhez és belesuttogtam – csak élvezd – és ekkor pattant el nála a húr.

A térdeim alá nyúlt, megfordult velem az ölében, majd az ágyra dobott. A szívem ezerrel pörgött, tudtam, hogy most tényleg megtörténik. Rob felém kúszott és szenvedéllyel teli csókokban részesített, miközben megállás nélkül simogatta a combomat. Hirtelen áttért a nyakamra, majd a kulcscsontom vonalát borította be csókjaival. Robon még mindig túl sok ruha volt, ami nagyon zavart. Érezni akartam a bőrét az enyémhez simulni, ezért cselekedtem és az ingét próbáltam kigombolni. Mikor már nem bírtam tovább a szerencsétlenkedésemet, fordítottam a helyzetünkön. A csípőjére ültem és szó szerint letéptem róla a könnyű ruhadarabot. A gombok szanaszét repültek, mire egy féloldalas mosollyal az arcán nézett rám. A pólója még mindig útban volt, de most Ő is kapcsolt. Felült, levette a felesleges anyagot és elhajította. Újra ostrom alá vette ajkaimat, miközben kikapcsolta a melltartómat. A falatnyi ruhadarab könnyedén esett le rólam. A meztelen mellkasunk szorosan egymásnak feszült. Éreztem milyen vad tempóban ver a szíve. A kezem a haját szántotta, az Ő kezei pedig a fenekemet markolták. Lassan elváltak ajkaink és Rob a melleimet kezdte el kényeztetni. A számat hangos sóhajok és nyögések hagyták el. Iszonyatosan élveztem minden mozdulatát.

Mikor már kőkeményre szívogatta a mellbimbóimat, nem bírtam tovább és hanyatt döntöttem az ágyon. Csak csókoltam és csókoltam, a hajam sátorként hullott körénk. Lassan végigcsókoltam a testét egészen a csípőjéig, amikor is újabb akadályba ütköztem. Mohón kezdtem el kibontani az övét, majd Rob segítségével lehúztam a nadrágját, az alsónadrágjával együtt. Azonnal rávetettem magam férfiasságára és hol a kezemmel, hol a számmal kényeztettem tovább. Sosem szerettem ezt csinálni, de ez most más volt. Hatalmas élvezetet akartam neki okozni és ahogy felnéztem rá úgy láttam jól végzem a dolgom. A szemeit lehunyta, a mellkasa szaporán járt fel s alá, a keze a lepedőt markolászta. Tudtam, hogy nincs sok hátra és a csúcsra ér, de ő másként gondolta.
- Lexi...várj – lihegte. Lexi? Még sose becézgetett. Sok időm nem volt ezen gondolkodni, mert Rob felült és újra csókolni kezdett.

Megfogta a csípőmet és fordított a helyzetünkön. Most rajta volt a sor, hogy a testem minden egyes négyzetcentiméterét behintse puha csókjaival. Ajkaimat kéjes nyögések és hangos sóhajok hagyták el. Nem habozott sokáig, szinte leszaggatta rólam az utolsó textilt is és nyelvével kényeztetni kezdte a legérzékenyebb pontomat. Istenem, amit odalent művelt... Vonaglottam a kezei közt és éreztem, hogy közeleg a vég, főleg, amikor a művészi ujjait is csatába küldte. Még nem akartam átlépni a mennyek kapuját, legalábbis nem így. Őt akartam érezni.
- Rob – alig bírtam megszólalni – állj! - most én voltam az, aki leállította őt. Rám emelte a tekintetét.
- Mi a baj? - kérdezte zihálva – nem akarod? - kérdezte bizonytalanul. Annyira csalódott arcot vágott, hogy elmosolyogtam magam. Nem szóltam semmit csak felültem és a lehető legszenvedélyesebben estem neki.
- Veled akarom – suttogtam a szájába, mire visszadöntött a párnák közé.

Újult erővel ostromoltak ajkai, miközben férfiassága a bejáratomat súrolta. Rám emelte a vágytól ködös tekintetét. Mintha csak az engedélyemre várt volna, amit meg is adtam neki azzal, hogy megmozdítottam a csípőmet. Egyetlen határozott mozdulattal elmerült bennem, mire mindkettőnkből egy hangos sóhaj szakadt ki. Pár pillanatig egyikünk sem mozdult, csak élveztük, hogy testünk eggyé vált. Aztán Rob őrületes tempóra kapcsolt. A testünk tökéletes szinkronban mozgott együtt, mindkettőnket a szenvedély vad tüze hajtott. A lábaimat a csípőjére kulcsoltam, hogy még mélyebben hozzám férhessen. A körmeim Rob hátába mélyedtek, miközben a szájával a melleimet kényeztette. A rádió még mindig hangosan szólt elnyomva a hangos nyögéseink hangját. Rob hirtelen lefogta mindkét kezem és a fejem mellett leszorította őket, majd megcsókolt. Éreztem, hogy a vágy tüze felemészt és abban a pillanatban végem volt. Az egész testemen remegés futott végig és ha Rob csókja nem hallgattat el, akkor valószínűleg hangosan adom tudtára, hogy átléptem a mennyország kapuját. Pár pillanat múlva Ő is követett engem, majd még mindig zihálva kihúzódott belőlem és mellém feküdt.

Odabújtam hozzá és a mellkasára fektettem az arcomat. Hallottam, ahogy a szíve még mindig őrült tempóban ver. Én is még az előbb átéltek hatása alatt voltam, nem tudtam megszólalni. Pedig annyi mindent mondtam volna neki, de talán nem ez a legmegfelelőbb alkalom. Behunytam a szemem és csak élveztem Rob közelségét. Ránk terítette a takarót és belepuszilt a hajamba. Hogy mi lesz holnap ezek után? Fogalmam sem volt, de nem is tudtam ezen gondolkozni, mert pillanatokon belül elnyomott az álom...