6. fejezet - A "különleges lány"

Sziasztok babák!

Úgy látom az előző rész nem aratott sikert:) persze megértem én, hogy több (na jó sokkal több) Robcit szeretnétek, de szerintem kell ez az ismerkedős fázis. Kitartás, már nem húzom sokáig az idegeiteket :) Nos itt az új rész, amiből kiderül, hogy vajon ki volt a titokzatos telefonáló :D bár szerintem tudjátok;) Nagyon köszönöm azoknak, akik írtak. Sokat jelent nekem <3 Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást nektek!

pusszancs, Nic

Rob
Amint a riporterek jól kifaggattak és készült rólam egy-két pazar kép, intettem a testőrömnek, hogy ideje lenne indulni. Beültem a lesötétített üvegű autóba és elindultunk a szálloda felé. Furcsa, de nekem még mindig Alexán járt az agyam. Valami megfogott ebben a lányban. Talán az, hogy nem kezel ”sztárként” és nem tesz fel hülye és idegesítő kérdéseket. Mindemellett okos és művészlélek akár csak én. És észveszejtően jól néz ki. Egy igazi bomba nő. Ahogy ezeket végig gondoltam, egyből tudtam mit fogok csinálni. Elővettem a mobilomat és tárcsáztam.
- Szia Rob, na végre! Azt hittem már felfalt az a kis csaj.
- Én is szeretlek Steph.
- Na mondd, miben segítsek?
- Hát nem fogsz ennek most örülni...- hagytam félbe a mondatot. Előre tudtam mit fog válaszolni.
- Hajjaj. Mit műveltél már megint? Ugye nem vagy padlórészeg újfent? Ezt már egyszer megbeszéltük Rob. Nem tesz jót a ..
- Nem, nem vagyok. Csak arról van szó, hogy úgy döntöttem nem megyek még vissza L.A.-be. Itt maradok a hétvégére.
- Robert megőrültél? Ezt nem teheted! Holnap vár rád egy pár interjú és nem lehet lemondani őket.
- Leszarom Stephanie! Így döntöttem és kész. Intézd el valahogy, nem érdekel hogyan.
- Robert Thomas Pattinson! Vegyél vissza ebből a hangodból! Mi a franc ütött beléd? Mégis mi a francért maradnál ott? Mi változott reggel óta? Akkor még azért nyavalyogtál, hogy miért pont ebbe az országba kellett jönnöd. - sok minden változott, gondoltam magamban
- Steph kérlek. Én maradok, és ezen nem kívánok változtatni.
- Rob ha kell én magam megyek oda és haza ráncigállak. Nem csinálhatsz ilyeneket, csak mert most ahhoz van kedved. Nem körülötted forog a világ szívem. Vannak kötelezettségeid, aminek eleget kell tenned. - mondta kedvesebb hangon, hátha meg tud győzni. Pedig ha tudná, hogy esélytelen a próbálkozása.
- Sajnálom, így döntöttem. Vasárnap találkozunk. Szia
- De Rob...- nem vártam meg az újabb kioktatást és kinyomtam a telefont. Elegem volt már abból, hogy mindig megszabják mit tehetek és mit nem. Gondolataimból Dean térített magamhoz
- Akkor most maradunk főnök? - vigyorgott
- Igen. - adtam frappáns választ
- És mi ez a Pál fordulás? Reggel még elég morcos voltál...
- Jajj ne kezdd már te is. Elég volt Steph-et végig hallgatni.
- Hát nem csodálkozom, ha szét rúgja a segged. Szegényt komolyan sajnálom. Ugye tudod, hogy megfogtad vele az Isten lábát?
- Igen tudom, majd meghálálom neki valami ajándékkal. - most már csak egy valamit kellett elintéznem. Újból tárcsázni kezdtem.

Vedd már fel! - mondogattam egyre idegesebben. Már vagy 2 perce csörgetem, de Ő vagy direkt nem veszi fel vagy csak nem hallja. Végig vártam, amíg megszakadt a vonal. Ezt nem hiszem el. Nem, velem ezt nem csinálhatja. Újrapróbálkoztam és eldöntöttem, ha most sem veszi fel, akkor hagyom a francba az egészet és még ma felülök arra a repülőre.

Alexa
Hova a francba tettem a táskám? Kezdtem ideges lenni, mert egyre hangosabb volt, anyuék pedig valószínűleg már aludtak és nem akartam őket felébreszteni. Jellemző. Leesett az ágy mellé. Nagy nehezen előhalásztam a sok kacat közül, ami a táskámban volt. Meg se néztem, hogy ki az csak benyomtam a hívás fogadás gombot.
- Igen? - szóltam bele, de már csak a búgó hangot hallottam. Nagyszerű, ez az én formám. Mindegy, ha annyira fontos majd visszahív. Visszaültem a gép elé, a telefonomat pedig leraktam magam mellé, biztos ami biztos.
- Itt vagy még Lori?
- Persze. Ki volt az? - a kis kíváncsi
- Gőzöm sincs, mire felvettem lerakta.
- A francba, pedig azt hittem a szívtipró zaklat – nevetett.
- Sebestyén Margit Laura ! Túl nagy a fantáziád! Nem akarsz inkább könyvet írni? Tuti siker lenne.
- Jajj ne használd már a középső nevemet. Tudod, hogy utálom. Nem tudom mit követtem el a szüleim ellen...  Amúgy meg gúnyolódj csak, de meglátod, hogy nekem lesz igazam! - ebben a pillanatban újra csörögni kezdett a telefon. - Mi ez a zene?
- Csak a mobilom. Megint csörög. Rejtett szám.
- Na mire vársz még? Vedd fel! - utasított barátnőm.
- Oké. Egy perc és jövök vissza csak lerázom
- Jól van, de ha Ő az, akkor jössz nekem egy képpel mindenképpen!
- Bolond vagy – kacagtam rajta.

Erősen gondolkodtam rajta, hogy tényleg felvegyem-e. Ha rejtett számról hívnak nem szokásom válaszolni rá. Általában ilyenkor egy kellemes hangú hölgy hív és rám akar sózni valamit. Frászt kaptam ezektől a telemarketingesektől. De aztán belegondoltam, hogy ilyen későn ők nem telefonálnak. És biztos fontos dolog lehet, ha az éjszaka közepén zaklat, így ismét benyomta a hívás fogadás gombot.
- Tessék – szóltam bele
- Jó estét! Én a ”különleges lányt” keresem, ott van valahol esetleg? - kérdezte egy férfi hang a vonal másik végén.

Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni. Nem más szólt bele a telefonba, mint Rob. Annyira meglepődtem, hogy nem tudtam megszólalni. Felhívott, tényleg felhívott. De minek? És miért? Hisz valószínűleg már a reptéren vár arra, hogy a gépe felszálljon. Ilyen és ezek hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, amikor ismét megszólalt
- Öhm... bocsánat azt hiszem rossz számot hívtam. Viszlát!
- NEM! - kiabáltam bele a készülékbe, mikor felfogtam, hogy épp letenni készül a telefont- Vagyis én vagyok ”a különleges lány”, de ez a titkos nevem. Ne áruld el senkinek! - mosolyogtam - És én kit tisztelhetek a vonal másik végén? - na nem mintha nem tudnám, csak próbáltam vicces lenni, ezzel is leplezni a meglepettségemet és azt, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről az izgatottságtól. Még mindig nem hittem el, hogy felhívott
- Én vagyok a.... nem, nekem nincs titkos nevem. Azt hiszem ki kéne találnom magamnak egyet – mondta elgondolkodva én meg nem bírtam tovább és elnevettem magam.
- Szia Rob. Minek köszönhetem, hogy az éjszaka közepén zaklatsz?
- Remélem még nem aludtál. Vagy felzavartalak? Akkor ne haragudj, én...
- Nyugi már! Még nem feküdtem le. Szóval?
- Nos... csak úgy döntöttem, hogy itt maradok hétvégére és gondoltam, hogy megmutathatnád a várost, közben beszélgethetnénk, beülhetnénk valahova enni... Na mit szólsz hozzá?

Azt hittem rosszul hallok vagy romlott volt a kaja az étteremben, most egy kórházban fekszem eszméletlenül és ez csak egy álom, egy téveszme. Mert ilyen a valóságban nem létezhet. Ez képtelenség és abszurd. Ez csak egy rossz vicc. Most biztos azt hiszi, hogy ujjongani fogok, hogy aztán egy jót nevethessen rajtam. Hát ebből nem eszik. Biztos unatkozik, mert késik a gépe.
- Jó vicc volt Rob, még a veséim is kacagnak – úgy nevettem mint aki megzakkant.
- Alexa ne nevess ki, komolyan beszélek. Itt ülök az autóban és épp a szálloda felé tartok. Nem mentem el. Szóval mi a válaszod?
Tényleg nem viccelt. Na most mi a fészkes fenét csináljak? Tudom, hogy a legtöbb lány egyből belemenne, sőt! De én még mindig nem bíztam benne. Ki tudja? Lehet, hogy elrabol és elvisz egy eldugott helyre, ahol sose találnak meg. Oké Alexa, túl sok horror filmet nézel. És különben is, ha ezt tenné a fél világ tudna róla.
- Öhm... ott vagy még? - kérdezte – Ha nem akarod nem muszáj, megértem... - Gyerünk Alexa! Mióta vagy te ilyen? Bátorság.
- Oké legyen. Mikor találkozunk? És hol?
- Na ezen még nem gondolkodtam.
- Nem gondolkodtál? - nevettem. Elég furcsa, hogy elhív és gőze sincs róla, hogy mikor akar összefutni. Általában az ember előre megtervezi az ilyesmit.
- Nem hittem, hogy eljössz velem
- Miért? - megdöbbentem
- Hát attól féltem, hogy valami őrültnek nézel, aki fiatal lányokat rabol el – hallottam, hogy mosolyog. És ha tudná, hogy tényleg erre gondoltam. Magamban kuncogtam, hogy mekkora ökör vagyok. - Oké kitaláltam. Mondd meg a címed és holnap érted megyek
- Hmm... Máris ajtóstul akar a házba rontani? Nem gyors ez egy kicsit Mr. Pattinson? - próbáltam viccesre venni a dolgot, mert ez a kijelentése is annyira meglepett és persze a vérnyomásom az egekbe szökött, de ezt még véletlenül se akartam a tudomására hozni.
- Ne haragudj, nem akartam tolakodó lenni, csak gondoltam így a legegyszerűbb - szabadkozott egyből
- Hé nyugi, csak vicceltem. De inkább elküldöm SMS-ben mert nem hiszem, hogy el tudnád mondani a sofőrnek – mosolyogtam
- Igen ez valószínű- kuncogott ő is – oké akkor érted megyek  mondjuk 10 óra felé. Jó lesz?
- Nekem igen, de te nem akarsz pihenni? Biztos kifárasztott a mai nap, na és a társaságom.
- Bírom a kiképzést, ne aggódj. Szóval 10-re ott vagyok.
- Rendben.
- Akkor jó éjszakát.
- Jó éjszakát – aztán már csak a búgó hangot hallottam.

Rob
Mintha csak meghallotta volna, hogy fenyegetőzöm az elutazásommal, felvette a telefont. Persze hoztam a vicces figurát, de a mosolyom szépen lassan kezdett eltűnni, amikor nem válaszolt. Remek, jól beégettem magam. Jobbnak láttam gyorsan letenni, mielőtt még nagyobb hülyét csinálok magamból, de ekkor belekiabált a telefonba. Azt hittem megsüketülök. Az egomnak jót tett, hogy ennyire kétségbeesett, de még így is tartottam a reakciójától. Attól, hogy mit fog szólni az én kis tervemhez. Naná, hogy nem hitt nekem. Nem hibáztatom érte, hiszen nem sűrűn csinálok ilyesmit. Sőt ha jobban belegondolok még sose csináltam ilyet. De most valamiért úgy éreztem, hogy muszáj még látnom ezt a lányt. Nem kellett sokáig győzködnöm arról, hogy igazat mondok. Kicsit meglepődtem, hogy nem egyezett bele egyből. Más lányok kapva kapnának az alkalmon, de Alexa nem. Talán tart tőlem? Vagy mégsem vonzódik úgy hozzám, mint én hozzá? Időm nem volt tovább gondolkodni ezen, mert végül belement. Nagyszerű! Megkönnyebbültem, hogy újra láthatom, viszont egy valamivel nem számoltam. Mégpedig azzal, hogy hol kéne találkoznunk. Én azt sem tudom, hogy a reptér merre van. És ekkor jött az isteni sugallat. Érte megyek. Igen ez lesz a legjobb. Legalább megtudom, hogy merre felé lakik és így ”kénytelen” leszek haza hozni. Mert az ugye nem járja, hogy egyedül ballagjon haza mikor én hívtam el. És akkor talán megérezhetem puha ajkait az enyémen. Leegyszerűsítve a dolgokat meg akarom csókolni. Ez az amire már annyira vágyom. És ha törik ha szakad meg is szerzem, azt amit akarok.

Alexa
Annyira izgatott lettem. A szívem a torkomban dobogott. Ez most mégis mit jelent? Minek hívott el ha vasárnap úgyis visszautazik Los Angeles-be? És egyáltalán minek maradt itt? Abban a pillanatban nem tudtam tisztán gondolkodni. Már megint az a rózsaszín köd. Ismét lebegtem. Száz és száz gondolat járt a fejemben. Az első ami eszembe jutott, hogy nem vagyok normális – bár ezt eddig is tudtam. A második dolog amin gondolkodtam, hogy Úristen hová vigyem? Gőzöm sincs mit szeretne látni, vagy hogy mi az ami érdekelné. Tuti, hogy beégek előtte és azt nem élem túl. Nevetnem kellett a saját hülyeségeimen. Teljesen pánikba estem, pedig még semmi sem történt. Néha képes vagyok túlkomplikálni a dolgokat. Aztán hirtelen eszembe jutott: Jesszus Lori! Az ígért egy percből sok perc lett. Szegényről teljesen megfeledkeztem. Mielőtt visszaültem volna a gép elé elküldtem Robnak a címem.

Előre féltem, hogy fog reagálni Lori a dolgokra, ha én ennyire izgatott lettem.
- Itt is vagyok. Ne haragudj
- Na végre! Azt hittem már elfelejtettél. Ki volt az, hogy ennyit trécseltél vele?
- Ígérd meg, hogy nem fogsz sikítani – ezt kár volt mondanom mert abban a pillanatban olyat visított, hogy szerintem még a Holdon is meghallották!
- Tudtam, tudtam, tudtam! Ilyen nincs. És mit mondott? Miért keresett?
- Mi? Nem hallom, azt hiszem beszakadt a dobhártyám – cukkoltam egy kicsit
- Na ne csináld már! Azonnal tudni akarok minden egyes részletről! Szó szerint kérem ismételni a hallottakat.
És én elmeséltem neki mindent szóról szóra. A reakciója egy újabb fülsüketítő sikoly volt.
- Köszi, most már mindkét fülemre megsüketültem.
- EZT...NEM...HISZEM...EL! - minden egyes szót külön hangsúlyozott – A legjobb barátnőm randizni fog Robert Pattinson-nal!! - csilingelt a hangja. Mint az várható volt jobban bepörgött mint én. Percekig csak azt hajtogatta, hogy ”ezt nem hiszem el”.

Aztán miután sikerült lenyugodnia, a lelkemre kötötte, hogy reggel átjön és ”felkészít” a nagy randira. Már előre rettegtem, hogy mit fog már megint kitalálni. Természetesen még ha akartam volna, akkor se tudtam volna megakadályozni ebben, így beleegyeztem, majd elköszöntem tőle. Nagyon nehezen sikerült rávennem, hogy ideje lenne lefeküdni, de azzal meggyőztem, hogy holnap hatalmas karikák lesznek a szemem alatt, ha most azonnal nem fekszem le.

Befeküdtem az ágyba és nyakig betakaróztam. Egy darabig nem bírtam elaludni, csak a plafont bámultam és a holnapon gondolkoztam. Azon kattogott az agyam, hogy vajon mit akarhat tőlem, egy egyszerű magyar lánytól. Nem tudtam elhinni, hogy egy ilyen pasi csak úgy városnézésre hív. És az igazság az, hogy nem is bíztam Robban. Nem ismertem még ki. Csak annyit tudtam róla, amit az este megmutatott magából. Reméltem, hogy ez nem csak egy álarc volt, egy szerep. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben ért utol az álom.

Rob
Miután letettem a telefont kettősség kavargott bennem. Egyfelől megnyugodtam, hogy eljön a találkánkra, másfelől viszont izgultam is. Pedig nem szokásom, elvégre színész vagyok. Már megszoktam a reflektor fényt és hogy mik az elvárások velem szemben. A lányokkal viszont teljesen más volt a helyzet. Persze nem mindegyikkel, csak azokkal akik valamilyen szinten érdekeltek. És Alexa pont ilyen lány. Gondolataimból Dean térített magamhoz.
- Csak nem a csaj miatt maradunk itt? - vigyorgott
- Csak de – mosolyogtam
- Hajjaj főnök! Ez a lány már most elvette az eszed.

- Dehogy! - vágtam rá egyből – Miből gondolod?
- Hát végig olyan mézes mázosan beszéltél vele, plusz amióta leraktad a telefont egyfolytában vigyorogsz
- Bolond vagy. Nem lehet csak szimplán jó kedvem? - felháborodtam, azon amiket mondott. Nem az nem létezik, hogy én belees...nem, még csak gondolatban sem szabad kiejtenem. A vonzódás nem egyenlő a szerelemmel. Na tessék mégiscsak kimondtam. Én nem hiszek a ”szerelem első látásra” dologban. Ilyen nem létezik. Csak az emberek hiszik azt, pedig az csak szimpla vonzalom, kémia.
- Oké, vegyük úgy, hogy meg se szólaltam.

Szerencsére megérkeztünk a szállodába, így nem kellett tovább hallgatnom a testőröm hülyeségeit. Gyorsan bevágtattam a szobámba, lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba. Bármennyire is fáradtnak éreztem magam, képtelen voltam elaludni. Folyton Dean szavai zengtek a fejemben. Még, hogy elvette az eszemet... Mégis mikor behunytam a szememet Alexa arcát láttam, ahogy az autónál áll és félénken rám mosolyog. Vajon ő is érezte a szikrákat kettőnk között? Vajon ő is vágyik a csókomra? De a legfontosabb, ami nem hagyott nyugodni: vajon ez volt az igazi énje? Bízom benne, hogy igen...